Ma elmentünk sífutni Laajavuorira, már a kölcsönzés sem ment egyszerűen; nem volt 46-os cipő, így kaptam egy 47-eset. Vastagzoknit húzva sem szorított :) Ellenben tök kényelmes és jó meleg.

Út közben elmagyarázta, hogyan is kell ezt csinálni; először csak úgy mozgatod a lábad mintha mennél, majd tolod magad egyszerre mind a 2 bottal, miközben egyenesen állsz, végül kombinálod a kettőt és kész is vagy. Természetesen a gyakorlatban nem ilyen egyszerű.

Mivel életemben most síeltem először (sílécet is csak tv-ben és fotón láttam), a felcsatolásnál is problémák akadtak. Szerencsére Anita, aki már harmadjára volt sífutni, mindenben segített. Miután harmadik próbálkozásra sikerült felcsatolni a lécet, sikerült majdnem hanyattvágódnom. Aztán elindultunk. Na nem ám sík terepen, rögtön neki a dombnak.

Hogy az olyan szerencsétlenek is mint én, viszonylag könnyen tudjanak előre jutni, vannak nyomvájúk a léceknek. Sikerült is benne haladni, úgy ahogy, amikor is egyszercsak jöttek szembe. Nagy nehezen sikerült eljutnunk odáig, ahol pár napja lékfürdős szaunáztunk. Na itt az út végén volt némi lejtő, közvetlen az út mellett meg ott volt a tó. Sikeresen lesiklottunk, majd meg kellett fordulni. Ez nekem jobban sikerült, mint Anitának, ugyanis lejtett visszafelé az út, így elindultak a lécei, neki a tónak. Mivel nem szerett volna ruhástól fürödni, így inkább elvágódott, aminek következténem nem tudott se fölállni, se lecsatolni a leceit. Én segítettem neki (*büszke).

Viszafelé sikerült nekem elvágódnom, de úgy, hogy az egyik léc le is jött közben a lábamról. Aztán csak hogy még jobb legyen következett egy jó kis lejtő, ahol nem volt nyomvájú. Na itt aztán azt se tudtam, hova rakjam a botjaim, mert se kanyarodni, se megállni nem tudtam (tudok), így aztán úgy döntöttam, irány az út széle, ott magasabb a hó, majd az megfog. Ja persze. Síléc fel a hókupac tetejére én meg azzal az erővel dobtam egy hátast, így a lábaim meg az égnek álltak. Most, hogy már rutinos esőnek számítottam és jól kirögtem magam énis meg Anita is, lecsatoltam a leceim, és egy jó nagy hemperedéssel sikerült is négykézlábra állnom (van róla videó).

Na akkor indulás vissza a kunyhó felé, ahonnan épp az imént jöttünk. Félúton már annyira fájt a karom, hogy alig bírtam megemelni. Na igen; nem szokja a cigány lova a szántást ;) Meg is álltam pihenni és jól kidurciztam magam (lásd fotók). Közeben egy idős házaspár a 3 unokájával (lányok, max 3 évesek) megérkeztek a szaunából a lékfürdőhöz, így Anita elment megnézni, menyire élvezik a helyiek a 4 fokos vizet. Visszafelé csatlakoztam hozzá. Mielőtt ismét elértük volna az előző körös lejtős részt, úgy döntöttem, inkább forduljunk meg és menjünk még egy kört. Most kivételesen nem volt semmi gond útközben :) Láttam ellenben egy kb 3 éves fiút, akit épp tanítottak sífutni. Az alap, hogy jobban ment neki, mint nekem, de majdhogynem jobban sífutott, mint járt. De ezek a kölkök már a hegyről is simán lesíelnek. Nem semmi népség...

Mivel már eléggé átázott a ruhám és jól leizzadtunk, elindultunk a melegedő felé, Azért, hogy kikerüljük az ominózus lejtőt, Anita kitalálta, menjünk át egy szűzhavas részen. Na nekem itt is az első 2 méteren sikerült dobnom egy hátast. Most kivételesen úgy, hogy a lécekre estem rá, így aztán nem tudtam megmozdítani a lábaimat... Nagy nehezen láb fel, léc le, majd ismétel másik lábra is. Jó, mondom akkor én innen séta.

Na lett megint nyom, akkor csússzunk. Aha, jött a lejtő, majd a parokló és az emberek. Én meg ugye nem tudok megállni. Ezt sikerült is hangoztatnom a másik videón. Na aztán csak megálltam úgy ahogy. Én onnantól séta, Anita meg lecsúszott a gödör aljára. Ott lécek le, be a melegedőbe, és néztük, hogy akrobatikáznak a helyiek az ugratón és a sípályán.

Mivel eléggé elfáradtam, utána hazajöttünk. Szummárum: másfél óra alatt sikerült háromszor elesnem. Amúgy jó volt. Kérdés: hogy kell sífutás közben megállni (főleg lejtőn)?

Itthon főztem paprikás krumplit. Egész jó lett. Agatha pasija reggel elment haza, így csak 3 személyre készült. Anita még süt este pullát (nyamm :) ), holnap este pedig megint felmegyünk a kilátóba és megnézzük kivilágítva is a várost és környékét...

ui: kép- és videólink Anita előző bejegyzésében