Majdnem egy hónapja született az utolsó előtti bejegyzésem... hogy mi történt azóta? Eltöltöttem két napot Helsinkiben, összeszedtem minden cuccom és emlékem, felültem egy repülőre és hazatértem...vissza a régi életembe (majdnem).
Sokan kérdezték milyen volt hazajönni? Milyen itthon lenni? Szerintem ez a kérdés rossz. Amikor ezt kérdezik mindig arra gondolok, milyen volt kinn lenni, és elkezdem összehasonlítani a kettőt. És végül arra a következtetésre jutok, hogy igen, Finnország jó hely, sokkal jobb mint kishazánk, és szívesen leélném ott az életem. Azt hiszem ha valaki úgy gondolja le tudná valahol élni az életét, akkor igazán megszerette a helyet. Így van ez velem is, és azt hiszem majdnem mindenkivel aki Finnországot veszi célba. Valamilyen megmagyarázhatatlan vonzereje van az országnak, ami miatt minden rossz ellenére szerelmesek lesznek belé az emberek. Nem számít hogy télen -20 fok van, nem számít hogy hogyan olvad a hó (mikor megáll a bicaj kereke, és nem gurul tovább) nem számít hogy később zöldülnek a fák... Persze lehet csak azért gondolom ezt mert az erasmusos élet nem igazán a való világ.
Sokan akik kimentek azt mondták, hogy itt nőttek fel igazán. Az ember rájön hogy ha nem gondoskodik magáról, más sem fog. De aki messzire megy egyetemre tanulni, az ezeket a dolgokat már megtanulja hamarabb, ahogyan én is. Nekem kimenni erasmussal Finnországba azt jelentette hogy megint csak diák lehetek, és semmilyen más felelősségem nincsen, csak hogy bemenjek arra a pár darab órámra, megcsináljam a 3 db vizsgámat és vegyek magamnak némi kaját. Arany élet. Nem is kell ennél jobb....
Hogy ezek után visszavágyom? Azt hiszem érthető...
PS.: I LOVE FINLAND
(ha ismeretlen olvasóként tévedtél az oldalamra, és bármilyen kérdésed, észrevételed van, kérlek írj a hasko_anita kukac citromail.hu-ra )
Szóval címszavakban még a csütörtök estéről. Csütörtök este volt az utolsó Stammtisch, aminek a témája Tag me, szóval délután beszereztem egy kispárnahuzatot, hogy majd arra gyűjtök aláírást :) Stammtisch előtt Regivel és Verával prepartit tartottunk, ami abból állt, hogy megittuk az összes maradék alkoholt, és még azt is amit Vera hozott, utána pedig elmentünk bulizni. Ezúttal elég sokan eljöttek, és a zene is jó volt, szóval nagyon jól éreztem magam, és rengeteg aláírást sikerült összegyűjtenem :)
Aztán másnap reggel elkezdtem csomagolni,ami őszintén szólva elég nehezen ment... Semmi sem akart beférni a bőröndbe, pedig először azt hittem ezzel nem lesz gondom. Aztán átjött Regi, főztem kaját, mert rengeteg kajám maradt meg, és utána együtt takarítottuk ki a lakást. Ezúton is köszi Regi, nélküled nem tudom mi lett volna velem... Aztán még megnéztünk együtt egy filmet, és utána elmentem Riittához, megvette a bicajom, amivel nagyon szerencsésnek mondhatom magamat. Ugyanis Vera mesélte hogy ő 100 euroért vette az övét, és 30at ígértek neki ha visszaviszi... Én meg 40ért vettem az enyém, szóval én kb semmit sem kaptam volna vissza.
Aztán még péntek este megejtettünk egy utolsó szaunát Regivel, sajnos a lengyel meg holland ribancok kicsit bezavartak a képbe, de hamar leléptek szóval annyira nem volt vészes. Szauna után még búcsúzkodtunk egy kicsit… nem volt jó…
Aztán másnap reggel Riitta kivitt minket az állomásra, kaptam tőle még némi sütit (túrósat) :)Aztán Verával felszálltunk a vonatra, és ismét elindultunk világot látni. Helsinkiben egyből a hostelbe mentünk, leraktam a nagypakkom, és utána elmentünk a toronyba „kilátni” :P Szóval Helsinkit már láttam felülnézetből :) Aztán sikeresen megtaláltuk hogy honnan indul a hajó, szóval minden a lehető legjobban ment :) A hajó egyébként kis utasszállító volt, és nagyon gyorsan ment, csak egyszer dobált meg jobban minket a víz. Aztán Tallinban megint a hostel felé vettük az irányt, leraktuk a cuccunk, és mentünk is egyből városnézni. A főtéren rögtön összefutottunk Agatával, akitől azzal váltam el, hogy lehet majd Tallinban még találkozunk, és lám, tényleg. Aztán szétnéztünk pár szuvenírboltban is, amiből feltűnően sok van az óvárosban.
Megkerestük a palacsintázót, ahol jól belaktunk óriáspalacsintával, és annyira nem is volt drága, sztem megérte :) Aztán utána elmentünk még boltba, és átmentünk a hostel másik épületébe, ahol volt egy kisebb buli, meg játszottunk tökjó ivós játékot, szóval ha lesz buli nálunk, tutira játszunk majd ilyet :) (készüljetek :P )
Még este kitaláltuk, hogy el kellene menni a nemzeti parkos túrára amit a plakáton láttunk, szóval a másik hostelben be is fizettük az utat.
Vasárnap magunkhoz vettük a bőséges reggelinket, ami piritósból és lekvárból állt, és indultunk is a túrára. Sok sok megálló volt útközben, a legjobbak a vízesés (a baltikum legnagyobbja), a wetland (mocsaras lápos vidék) és a tengerpart volt :) Megálltunk még pár épületet megnézni, de az annyira nem volt érdekes számomra. Megint realizálnom kellett hogy van még hova fejlődni angolból, mert sajnos az ausztrálok akcentusát egyáltalán nem értem… de ezzel más is így volt, szal legalább nem éreztem magam egyedül… Este 6ra értünk vissza a túráról, utána még mászkáltunk kicsit a városban, ettünk megint palacsintát, és ittunk egy forró csokit, egy nagyon hangulatos kis kávézóban. Este kaptunk még egy szobatársat a holland mellé, ezúttal egy koreai lányt. Megint megállapítottam hogy a koreaiak rettentően aranyosak :)
Hétfő reggel megint magunkhoz vettük a reggelit (piritós és jam) és most épp a hajón vagyunk, ringatózunk a vízen, és várom hogy Helsinkibe érkezzünk :)
Hétfőn voltunk szaunázni, és először fordult elő az, hogy annyira nagy volt a pára a szaunában hogy bizony ablakot kellett nyitni. Kb 50 fok volt, és annyira melegnek érződött, hogy levegőt alig lehetett kapni. Még a finneknek is sok volt...
Aztán kedden délelőtt történt hogy elmentünk megnézni az Alvar Aalto által tervezett uszodát, ami egyébként az egyetem uszodája. Nem is értem miért nem jártunk ide eddig. 2.20 euro a belépő, ami szerintem olcsó, és van nagy öltöző, nagy szauna (2db) 1 nagy úszómedence, és 2 kisebb élményfürdős, az egyikben van pezsgőfürdő, és kiscsúzda, meg örvény, a másikban hullámmedence, és egy nagyobb csúszda. Szóval kb 9 től 11ig úsztunk, utána meg egy órát pancsoltunk a másik két helyen... na meg természetesen szaunáztunk is :) Mondanom sem kell hogy nagyon jó volt, és nagyon el is fáradtunk.
Este aztán még épp sötétedés előtt értünk fel a kilátóba, így láttuk a vuláni hamu miatt bíborpiros naplementét, és megvártuk míg besötétedett, így láttuk kivilágítva JKL-t. Közben jót beszélgettünk az élet nagy dolgairól, finnországról, és hogy miért jó ittlenni...
Szerdán izgalmas napom volt, mert leesett hogy lehet nekem is le kellett volna adni a kiköltözős papirt egy hónappal ezelőtt, szóval ezen idegeskedtem egész délelőtt, majd 1re odamentem az irodába, leadtam. A néni reakciója a következő volt: hmm, ez nem május akart itt lenni? Öhm, nem, az április, a hétvégén költözök ki. Ok, majd elkezd finnül beszélni a másik nénihez, miközben én hevesen próbálom mutogatni hgoy ez a dátum van a szerződésben, itt, ugye látja? Mi a válasz? Ok. Mondom, akkor most ez így jó? Igen. ÉS ennyi... gyanítom hogy magyarországon ez nem így ment volna. JA mert a para azért volt, mert elvileg ha nem adod le időben a papírt, akkor a következő havi lakbért ki kell fizetni... szóval 218 euróról volt szó. De hát a finn néni egy "oké"val elintézte a dolgot, szóval Anita meg örül :)
Folyt köv.
No aztán innen az international office-ba mentem, hogy aláírassam a papirkáimat. A néni közölte, hogy ok, ő aláírja, de alá kell íratni valaki mással is, akinek a lakhelyét leírta, én meg néztem boci szemekkel, hogy na ez a hely hol is lehet. Sebaj, majd meglesz. Aztán mondtam hogy na akkor itt van a transcriptem is, írja alá azt is, mert nekem 2 hét mulva azt le kell adni. Erre nagyon aranyosan közölte, hogy ő bizony azt alá nem írja, az nem az ő hivatalos papirjuk... majd menjek vissza másnap amikor minden jegyem a korppiban van, és majd ő ad hivatalos papirt... na mondom remek, még egy út...
Este a csajokkal csináltunk ilyen búcsúvacsi félét, Regi főzött tejszínes csirkét, én csináltam hozzá pullát, kicsit ittunk is, csak hogy jobban essen, betegre ettük magunkat, jót beszélgettünk :):) Jó volt nagyon, szeretem az ilyen estéket :)
No aztán a csütörtöki nap, reggel kimostam a survival kit darabjait, aztán elmentem Riittához ebédelni, azt mondta főz valami finn kaját. A kaja leginkább a töltött fasirtra emlékeztetett, töltelék nélkül :) De finom volt, és ettünk hozzá salátát is, meg utána valami málnaízű joghurtféle dolgot is ettünk :) Finom volt, jól belaktam :) Közben a férjével elbeszégettünk a vulkánhelyzetről meg mindenféléről...
Utána jöttem haza, hogy el tudjak még búcsúzni Agatától, mert tegnap indultak Tallinba, így vele ez volt az utolsó lehetőség... hát akármilyen mérges is voltam sokszor rá, azért rosszul esett elbúcsúzni...valahol hiányozni fog a sok ajtócsapkodás, meg a mocsok a konyhában (najó nem). Szóval elbúcsúztunk, és utána berohantam az egyetemre, a transcriptért, amit meg is kaptam.
Este aztán elmentünk ismét a finn klubba, ahogy ez már természetes. Ha minden igaz, akkor az idén ez volt az utolsó alkalom, zárják az évet ők is. Játékokat játszottunk végig, párban majd csoportosan :) Utána meg volt valami tardicionális május1.-jés kaja, ami leginkább a fánkra hasonlított, meg volt valami spec ital is, ami buborékos szőlőlé volt asszem.
(kinéztem az ablakon és esik a hó mint az őrült)
Aztán a klub végén elbúcsúztam Sannától, ez is majdnem ilyen könnyek között dolog volt...
(Csak a magam kedvéért, hogy ne kelljen a papirt hazacipelnem!)
Hozzávalók:
5 dl tej melegen
1tk só
1 tojás a tésztába és 1 megkenni
50g élesztő
1-2dl cukor
150g margarin
12-14 dl liszt
1. Melegitsd fel a tejet 37 fokra. Tedd a tejet egy edenybe, majd add hozza az elesztot. Keverd addig, amig az eleszto egyenletesen el nem oszlik a tejben (ezt a szaritott elesztovel sokkal konnyebb megvalositani)! 2. Add hozza a tojast, a sot, a cukrot, a kardamomot es az olvasztott margarint! Keverd el mixerrel vagy kezzel, majd aprankent add hozza a lisztet! Ha a mixer nehezen viszi mar a surusodo masszat, akkor kezdd el kezzel gyurni a tesztat. 3. Add hozza a maradek lisztet gyuras kozben a tesztahoz. Akkor kesz, ha mar nem ragad a kezedhez! 4. Fedd be valamivel az edenyt, majd helyezd meleg helyre fel orara! A teszta akkor van kesz, ha a duplaja megkelt! (Tipp: Engedj a mosdokagyloba vizet, es helyezd ebbe az edenyt!)
KORVAPUUSTI 1. Oszd negy reszre a tesztat! 2. Nyujtsd ki vekonyra es teglalap vagy negyszog alakura! 3. Kend szet olvasztott margarint a tesztan! 4. Keverd ossze egy kistanyerban a cukrot es a fahejat! 5. Szord ra a fahejas cukrot, hogy egy retegben egyenletesen befedje a tesztat! 6. Csavard fel a tesztat! 7. Majd vagj trapez alaku darabokat a roladbol a lenti kepnek megfeleloen! Igyekezz egyenlo nagysagu darabokat vagni! 8. Forditsd a tesztat a keskenyebb alapu reszevel felfele! A rovidebb alapjat nyomd be kozepen az ujjaddal (abra)!
9. Tegyel a tepsibe sutopapirt, majd helyezd rajuk a korvapuustikat! (Ha nem teszel sutopapirt/esetleg alufoliat, akkor jo sok idod fog ramenni, mire levakarod a tepsire egett cukorot.) 10. Tord fel a tojast! Tedd egy poharba es verd fel! Ezutan egy ecsettel kend meg a pullak tetjet, majd szord meg izlesesen a dekoracios cukorral! 11. Melegitsd elo a sutot 200 fokra! Susd oket 15-20 percig! Ha elkezded erezni a fahej illatat, akkor nagyon vigyazz! Hamarosan kisul a korvapuusti! Oda ne egjen!
Szerdán délután találkoztam Riittával, elmentem a suliba ahol tanít, körbevezetett az épületben. Gondolom mondanom sem kell, hogy fényévekre van a magyar iskoláktól. Szuperül felszerelt termek, csak hogy egyet említsek: stúdióterem, hogy a gyerekek tudjanak a nyelvórákon hallgatási gyakorlatokat csinálni, értsd nem egy magnóról megy amit hallani kell, hanem mindenkinek küldön számítógép, és nagy teljesítményű fülhallgató... Van külön termük pl a festésre és agyagozásra, külön a varráshoz, van egy nagy műhely a famunkákhoz, és még sorolhatnám. Zenét úgy tanulhatnak, hogy van tökéletesen felszerelt mindenféle hangszerrel ellátott hangszigetelt zeneszoba... Aztán a körbevezetés után még a tanáriban teáztunk és uzsonnáztunk egyet, és megbeszéltük, hogy akkor még pénteken tudunk találkozni, és kaptam egy saját készítésű sálat tőle :)
Csütörtökön nem emlékszem mi volt :)
Pénteken úgy volt hogy találkozom MAriaval az olasz lánnyal, hogy együtt ebédeljünk, de sajna ez nem jött össze, mert míg én az Ilokivi előtt vártam rá, írt egy mailt, hogy a Lozziba megy, szóval elkerültük egymást. Ez van, de majd pesten ebédelünk együtt, ugyanis egy évig ott fog dolgozni. Szóval a sikertelen ebéd után hazarohantam, és nekifogtam főzőcskézni, pörköltet csináltam Riittának, csak hogy megismertessem kicsit a magyar ízekkel. Szerintem egészen jól sikerült, nagyon ízlett neki, és itattam vele páleszt is, azt is szerette :) Aztán mutogatott fényképeket a családról, és próbált segíteni megszervezni a Tallin utat (ami mostmár 80% hogy összejön) Szóval búcsúzásképp ittunk még valami lappföldi bogyós likőrt, aztán megbeszéltük, hogy ha ő jön vagy én megyek vissza akkor mindenképp találkozunk.
A szombat nyugisan telt, Regivel néztünk Avatárt, mert ő még nem látta, aztán este elmentünk szaunázni. És meg kell jegyezzem tegnap hóesés volt!! Áprilisban...
NA és itt van még ez a jó kis hamusztori, kezdek aggódni hogy hogyan is fogok hazajutni, mert egyre érdekesebb hírek jönnek...
Hétfőn megvolt az utolsó vizsgám itt, Environmental Protection Book exam. Ami annyit tesz, hogy meg volt adva egy könyv, hogy tessék ebből készülj fel. A vizsga sztem nem volt vészes, inkább a pontozásra leszek kiváncsi, ugyanis volt 8 kiskérdés 4 pontért, és egy nagy esszé 6 pontért.
A jövő nemzedékének leírom mik voltak a kérdések, mire lehet számítani:
-BOD, thermal pollution and its consequences, carbamates, sustainable developement, cultural eutrophication, temperature inversion, HCFCs, origin of acid deposition.
- Describe alternative energy sources. Include in your answer advantages and disadvantages of each sources.
Szóval ezek voltak a kérdések, szótárt használhattam a vizsgán. 2 óra alatt kényelmesen be lehetett fejezni, úgy hogy abban benne foglaltatott kb háromnegyed óra nézelődés is.
Hétfőn egyúttal megérkezett a jóidő is, százágra süt a nap, 10-12 fok van, szóval gyönyörű az idő. Ennek örömére tegnap bicajoztunk egy nagyot Verával, csináltam képeket is. Bementünk a városközpontba nézelődni, meg meg akartuk nézni az utazási irodában a hajóutak árait, amit épp az orrunk előtt zártak be... Szóval utána mentünk egy kört a Jyväsjärvi körül, ami egy nagy tó az egyetem mellett :) Nagyon jól éreztem magam, jólesett kimozdulni, pláne hogy ilyen szép az idő...
No és közben készülök haza is... Ami kicsit szomorúvá és boldoggá is tesz. Finnországot nem lehet nem szeretni...
Hát sajnos nem jött össze ez az írkálás a héten, de ami említésre méltó az a csütörtöki nap volt, azon kívül csak a tanulás, főzőcske, és szauna jutott...
Szóval csütörtökön volt ismét Finnish Language Club, amit nagyon szeretünk, és ezúttal, a 2 Verával (az egyik német a másik magyar) Csillával, és Justinával (litván) mentem, és azt hiszem ez volt ez egyik legnépesebb klub amin eddig voltam. Sütit sütöttünk, természetesen igazi finn sajátosságot, piirakkat. Ez ilyen vékony tészta, valamivel töltve, mi most tejberizs szerű cuccal töltöttük. Mikor kész lett, tojás és vaj keveréket kentünk rá. Jónak jó volt, de azért nem lesz a kedvenc sütim, és amugy is nagyon pepecs meló, mert a tölteléket valami 3 óra elkészíteni, és a tésztát is olyan vékonyra kell nyújtani, hogy átlássunk rajta... Szóval senki ne várja hogy én otthon ilyet fogok csinálni.
Aztán mikor mindenki belakott a sütiből, játszottunk egy játékot, aminek az volt a lényege, hogy egy ember kiment, ő volt az aki késett a munkából, volt egy főnök, és volt 2 munkás, akiknek el kellett mutogatni, hogy miért késett az illető. Az első körben a késő banánt és tejet evett, majd síelve ment munkába. Hát ez elég könnyű volt. A második bátor jelentkezőnek kineveztek engem... hát ki mást?!?!?! Szóval kimentem, hogy aztán a többiek egy félóráig sírva szakadjanak a röhögéstől. Ugyanis azt történt, hogy a munkatársaim próbálták elmutogatni, hogy pizzát és halat ettem, és utána elraboltak az ufok... Amiből kb mindenféle lett, attól kezdve, hogy palacsintát sütöttem és teniszeztem minden :D A többiek persze haltak a röhögéstől... Aztán végülis kitaláltam, és leglább mindenki kiröhögte magát az elkövetkezendő 10 évre...
Este elmentünk Stammtish-olni, indiai téma volt, nem volt kedvem beöltözni, de egyre kevesebb ember veszi a fáradtságot szal... Jót buliztunk MArgittal, Justinával, Emivel, meg Verával :):) Negyed 3kor jöttünk haza, (Vera nálam aludt) és mi fogad? A szobatársam bezárkózott a(z újdonsült) pasijával a fürdőbe... Szóval vártunk még vagy háromnegyed órát, hogy megkaparinthassam a fogkefémet, aztán el is tudtunk menni aludni...
Hát röviden ennyi történt mostanában ami említésre méltó...
Csak hogy véletlen se unatkozzunk Agata kitalálta, hogy milyen jó lenne, ha mindenki jönne és hozna valami jellegzetes nemzeti húsvéti kaját, így tegnap délben lett Easter Breakfast nevezetű mókánk. Hát volt itt minden féle, s mivel én nem tudtam erre a dologra felkészülni, meg amugy se volt ötletem hogy mit is kéne, így mondtam hogy akkor igyunk egy felest ebéd előtt ahogy mi otthon szoktuk... Nos úgy fest, hogy ez csak nálunk szokás, ugyanis mindenki elképedt az ötlettől, hogy éhgyomorra felest dobáljon befelé. Szóval így csak kajálás után ittunk. Volt amugy valami spanyol sütiféle, ami leginkább a máglyarakás kiflijéhez hasonlít, de ők egyesével serpenyőben sütik ki a kifliket, és fahélyas cukorral szórják meg. Aztán volt holland palacsinta, ami tökugyanolyan mint a mienk, és volt vajaskenyér csokival megszórva, ami meglepő, de finom, és volt még valami piskóta is. Aztán volt még Agata levese, amit főtt tojással esznek, és leginkább citromíze van. Volt még rizssaláta is, ami elvileg tonhalas volt, bár én a tonhallal nem találkoztam benne. Szóval jól belaktunk, és utána még játszottunk egy tojásharcot is, ami annyiból áll, hogy a főttojást kell egymáshoz ütni, s akinek bereped a tojása az vesztett. Hát kb ennyi, szépvolt, jóvolt, és szerencsére Agata kitakarította maga után a konyhát, a 3 hónap alatt először, szóval ez valamelyest történelmi pillanat is volt. Ja és sikeresen elhasználták a spanyol barátjával majdnem az összes cukrom (természetesen ez anélkül történt hogy egyáltalán megkérdezték volna, hogy vehetnek-e belőle).
Hát akkor lássuk, mi is történt az elmúlt héten :)
Szóval hétfőn reggel indultunk Rigába, ami rögtön azzal kezdődött, hogy Csillával elkerültük egymást, és ő az 1.-emeleten várt rám, én a földszinten rá... így 10 perces késéssel sikerült is végül elindulni a vonatállomásra, ahova a vonatindulás előtt 3 azaz három perccel estünk be, majd gyorsan jegyet szerezni... megyek az ablakhoz, mondom a néninek hogy adjon gyorsan 2 jegyet, majd visszakérdez vonatra? mondom mi? vonatra? mondom ja, de gyorsan, erre közli, hogy az a másik ablak lesz, ő csak buszra tud adni. Ó jee, át a másik ablakhoz, majd megvan a jegy, felugrunk a vonatra, és már indul is. Gondoltuk, hogy Vera már biztos sík ideg, mert úgy beszéltük meg, hogy 8:10kor találkozunk, és együtt vesszük meg a jegyeket. Leültünk Csillával egy szabad kabinba, majd befutott Vera, aki tényleg sík ideg volt, és majd kiköpte a tüdejét, majd közölte hogy akkor ő elmegy jegyet venni, amit nem is értettünk... Majd kiderült, hogy ő méginkább késésben volt mint mi, ugyanis elfelejetett órát állítani, és így 40 perccel később ébredt mint szeretett volna. A mókás az, hogy ha ő nem éri el a vonatot, akkor mi nem jutunk fel a gépre, ugyanis nála voltak a beszállókártyák. Na de szerencsére mindenki ott volt a vonaton :) Ja a vonat, az emeletes, és mindenféle ámulatbaejtő kabinok vannak, akár 2 személyre is... sajna nem sikerült képet csinálni, mert mire eljutottam volna odáig le kellett szállni Tamperében (amugy 1,5 óra az út)... Szóval leszálltunk, és fogtunk egy buszt a reptérre. A buszra mindenki csak úgy felszállt, hát akkor menjünk mi is, majd biztos jön a sofőr a jegykiadó automatával, és veszünk jegyet. Hát, nem jött. Király, biztos akkor ingyen utazunk. Nos, ez nem egészen így lett, ugyanis, leszállásnál kellett fizetni, egész pontosan 6 azaz hat eurot, amitől teljesen padlót fogtam. (a vonatjegy 12 euroba került...) ez meg egy 30 perces út volt a reptérig...vááá... no mindegy, nem volt mit tenni, kifizettük, de ezt azért elég aljasnak tartom, hogy nem közölték előre mennyi is az annyi. A reptér elég semmilyen, kicsi, és van kb 15 db szék, ahol lehet várni a gépet ami majd egyszer begurul... hát vártunk is jó sokat, majd gépre fel, és ami meglepett, hogy nem telt meg a gép. A repülés jó volt, bár nem sokat láttunk, mert tiszta felhő volt minden... De azért Rigát sikerült lekapni a levegőből :) 55 percig tartott az út. Onnan irány a busz, ahol elvileg lehet euroval fizetni, gyakorlatilag meg nem. Nekem 2eurosom volt, mondta a bácsi, hogy nem tud visszaadni, mondtam neki, ok, akkor adjon 2 jegyet, azt se akarta... végül az volt a szerencsénk, hogy velünk utazott egy amerikai srác, akit ismertem, s kisegített minket :) A szállást nagyon könnyen megtaláltuk, tényleg 5 percre volt mindentől, legyen az szupermarket, vagy vasútállomás... A hétfői nap maradékát azzal töltöttük, hogy bevásároltunk jó sok túrórudiféle dologból, és degeszre ettük magunkat. Ja és a piacon is voltunk, ahol beszereztünk némi sárgadinnyét (igen, márciusban, és OLCSÓ volt, és olyan édes mint a méz...hmmm) paradicsomot, és gránátalmát :) Amugy az egész útra jellemző volt, hogy sokat ettünk, mert tényleg olcsó volt a kaja... Az első esténk azzal telt, hogy szidtuk a kölyköket, akik az ajtót csapkodták, és rohangáltak a folyosón. A recepciós bácsi mondta, hogy lesz majd egy negyedik szobatársunk, egy fiú, aki majd aznap érkezik, és kb minden csöngetésnél vártuk, hogy na akkor biztos ő jött... de végül csak nem ért oda, szóval 3an voltunk a 4 ágyas szobában. Akkor itt megemlítenék eztazt a hostelről: az ágyban rugós matrac volt, amit annyira élveztem, hogy minden egyes rugót külön-külön éreztem a testemen. Nem volt szőnyeg a szobában, ami azért volt szívás, mert nem vittem papucsot, ugyanis az már nem fért be. A konyha annyiból áll, hogy van egy mikro, egy hűtő meg egy kenyérpirító, és 2 azaz kettő darab kés, amiből egy éles is és használható. A recepciósok mind nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Van egy közös használatú gép, amit lehet használni internetezésre, ha győzöd kivárni míg sorra kerülsz :P A wc és a fürdő rendben volt teljesen. Hát kb ennyi a hostelról.
2.nap
Jurmalának vettük az irányt másnap reggel, mivel az összes többi napra a héten esőt ígértek. Hát igen, gyönyörű napos időnk volt :) Olyan korán érkeztünk a tengerpartra, hogy rajtunk kívül csak ketten voltak, úgyhogy gyorsan ki is tudtuk élvezni a homokbarajzolás összes örömét, mielőtt mindenki minket bambult volna :P Aztán sirályokat etettünk, meg fényképeztünk, és elmentünk szétnézni a városba is, amire leginkább a kisebb kastélyszerű házak voltak jellemzőek. Hát igen, mondták is, hogy ott gazdagék laknak. Aztán leültünk pihenni egy padon, majd megjelent pár macsek, és az egyiket közülük sikerült meghódítanom, úgyhogy egy darabig macskáztunk. Majd jött egy néni, elkezdett ciccegni, mi meg gondoltuk, na mi a fene, csak nem csatlakozni akar?! Erre az összes macska elkezdett a nénihez szaladni, majd kezdett gyanússá válni, hogy nyilván a nénike a gazdájuk a macsekoknak... Hmm, azóta is csak reméljük, hogy a néni nem látta ahogy a macsek farkát húzogatjuk :P
Majd visszamentünk a tengerpartra, ahol egy bácsi erőteljesen nekivetkőzött, és halál nyugalommal beleballagott a vízbe, és úszkált egy keveset... hozzá kell tegyem, hogy mi bokáig merészkedtünk bele, és azt is kb 1 percig bírtuk, mert olyan hideg volt, és a jégtáblák ott úszkáltak a tenger szélén... Aztán láttunk még helyi vagánycsávókat, akik bementek az egyik legbentebbi jégtáblára, aztán alig tudtak kijönni, és végül mindkettő combig vizes lett, és a gumicsizmából kb 2 liter vizet öntöttek ki. Mi meg persze röhögtünk rajtuk, éljen a káröröm :P (remélem nem lettek betegek). Ezután megint elindultunk városnézni, meg vadászni, aminek az lett az eredménye, hogy levadásztunk némi szusit, és 1 olyan szar pizzát, amilyet még életemben nem ettem, de hát éhesek voltunk, nem volt mit tenni... Ezután hazafelé vettük az irányt, és megint bevásároltunk a piacon...nyamm :)
Este megkóstoltunk 2 fajta sört is, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésemet...
3. nap
Rigában töltöttük, megpróbáltunk kitalálni valami útvonalat az információs pultról összeszedett cuccokból, és útnak indultunk. Először egy ortodox katedrálist néztünk meg, ami kívülről és belülről is nagyon szép volt, és épp kifogtunk egy misét (vagy nem tom ők minek mondják) is... ami számomra meglepő volt, hogy nagyon sokan koldultak a templom bejáratánál... legalább 5-6 ember tartotta a markát. Beugrottunk egy hotelbe, amit ajánlottak hogy nagyon szép a kilátás a legfelső emeletről, 27 volt belőlük :) Szóval felmentünk, szétnéztünk, aztán rájöttünk, hogy van egy üveglift is, amit használni lehet, szóval igénybevettük azt is... király volt :) Ezután megnéztük a szabadságszobrukat, ami 3 csillagot tart (régen 3 régiójuk volt) és katonák őrzik, rengeteg virág van a szobor lábánál. Voltak idők, amikor virágot helyezni a szoborhoz ingyenjegy volt szibériába...hát változnak az idők. Aztán jött a Laima Clock, ami a helyi találkahely... Megnéztük az operaházat, meg a parkot, felmásztunk a Bastion „hegy”-re is, ami még dombnak is kicsi volt, de ám legyen. Aztán elsétáltunk a Riga kastélyhoz, és mivel elvétettük az utcát, megtaláltuk a Dome Katedrálist is, ugyhogy ha már ott voltunk akkor oda is bekukkantottunk, és szerencsénk is volt, mert besurrantunk egy oldalhajóba, ahonnan gyakorlatilag a templomot is láttuk, és kicsit élveztük az orgonakoncertet is, amire amugy 5 lat lett volna a beugró.. amugy ebben a templomban van európa legnagyobb orgonája, majd 7000 síppal.
Ezután végül is elmentünk a kastélyba is ahova indultunk, és megnéztük a Történelmi múzeumukat is, ami az infos papír szerint ingyenes, de azért elkértek 0,5 lat belépőt... No de azért jól körbejártuk, láttunk szépet s jót, amit nem kívánok részletezni :P Majd, a tört múzeum után visszamentünk a Lett háborús múzeumhoz is, oda tényleg ingyen mentünk be, s szerintem ez volt az egyik legjobb Rigában. 4 emelet, egy várban, tele makettekkel, repülők, járművek, ágyúk, hajók, stb. A falakon felfestve háborús jelenetek, beöltöztetett figurák, jelenetekben, rengeteg korabeli dolog kiállítva, és a 4. szinten a háború utóélete, plakátok, hirdetések, fényképek, stb... nagyon jó volt :)
Elmentünk a 3 testvér nevezetű épületegyütteshez is, ami azért híres, mert a 3 legrégebbi épület rigában, a 15-16 és 17. században épültek, ide is be lehetett ingyen menni, de nem volt valami nagy szám az egész, pár kirakott kép, faragott székek, és kb ennyi, aztán már tessékeltek is ki minket egy másik ajtón, ahol egy kis belső udvarra jutottunk, ahonnan viszont nem tudtunk kimenni, szóval visszamentünk a házba... nem értettük miért tereltek minket oda ki... a ház előtt egy bácsi árult képeslap csomagokat, ugyhogy be is vásároltunk1 latért 15 db-ot, ami igen jó vásárnak bizonyult, mert utána 50-60 centért láttunk csak. Igaz ezek nem olyan puccos képeslapok, de azért minden rajtuk van :P A zenész emberke meg elkezdte a magyar Himnuszt játszani a trombitáján, egy kis pénz reményében, majd amikor látta hogy távozunk, abba is hagyta menten...
Jártunk Riga legszűkebb utcácskájában is, ami annyira nem is volt szűk...
Na meg csináltunk egy képet a Svéd kapuról is...
Ezután jött a nap fénypontja, megkerestük a kicsi Lidot, és jól bevacsoráztunk, csirke saslikkal :) :) nyamm
Aztán este Verával elmentünk kis éjszakai városnézésre, amit egy kocsma megtekintésével szerettünk volna kezdeni, ajánlottak is egy helyet, csakhogy ott vagy 30 hímnemű egyed nézett focimeccset, és kissé furán vette volna ki magát, ha két lány bemegy egy-egy sört meginni, szóval inkább kihagytuk, és csak sétáltunk a városban. A legjobb a parkban a híd, és a folyó feletti egyik híd volt, mindkettő szépen ki volt világítva kékre :) A Blackheads ház előtt egy srác előbukkant a semmiből, hogy ő bizony segíteni akar nekünk képet készíteni, és hát átfutott az agyamon, hogy most tényleg ennyire segítőkész, vagy majd szaladhatok utána...? De aztán végül bizalmat szavaztam neki, és csinált is egy képet, ami nem lett nagyon jó, de hát még így is kedves volt tőle.
Hát éjfélre haza is tántorogtunk, nem kellett altató az is biztos...
4.nap
Ismét Rigában töltöttük a napot, reggel a Péter katedrálissal kezdtünk, ahol nagyon szimpatikusak voltak a jegyszedő nénik. Úgy kezdtük, hogy Csilla besétált, na mondom ok, akkor én veszek jegyet a toronyba. Vettem is, 2 jegy volt összetűzve. Majd a néni nem tudta értelmezni a saját jegyüket, milyen jegyszedő az ilyen?! Majd kiderült hogy külön a templomba is kell venni, majd vettünk oda is. Megbeszéltem a nénivel, hogy ok, akkor először templom, majd aztán torony. Ok, megnéztük a templomot, mondom a néninek, engedjen ki, mennék a toronyba. Jó, átengedett, majd elkezdte magyarázni a kirakott képekről, hogy leégett, lecserélték, ésatöbbi. Majd felballagtam az emeletre, ahonnan lift vitt fel a toronyba. A liftben csörög a telefon, a liftesfiú diskurál, majd, mondja nekem hogy van e jegyem a toronyba? Mondom neki, hát van. Hát de mutassam is meg neki, mert nem akarta nagyon elhinni. Hát mondom legyen akkor, bánom is én. Majd mikor látta hogy jéé, nekem tényleg van jegyem, akkor elkezdett szabadkozni, hogy biztos a következő fog jegy nélkül jönni. Na mondom király, szuperül meggyanúsítottak... Hát mindenesetre szétnéztem a toronyban, gyönyörű a kilátás... és nagyon erős a szél... No hát akkor lelifteztem, majd jött megint a jegyszedős néni, és ismét megkérdezte, hogy nekem van e jegyem, mire mondtam neki, hogy ja, már fent is kérdezték, meg mellesleg ő is látta már, de sebaj, azért mutassam meg még egyszer. Ekkor már gondoltam magamban, hogy lehet valami nyaklánc szerűen ki kéne magamra plakátolni, vagy egyszerűen megetetem vele, mert elegem volt ebből a folyamatos gyanúsításból...
A templom mellett volt a Brémai muzsikusok szobra, ami mellesleg elég ronda, mert épp azt a jelenetet ábrázolja, amikor meg akartak valakit ijeszteni, és egymás hátára állva vicsorítottak. De hát ezt is látni kellett :)
Átsétáltunk a Blackheads házhoz, ahova be is mentünk. A pincében kezdtük a szétnézést, ahol szobrok és képek voltak kiállítva, aztán mentünk egy szinttel feljebb, ott megnéztünk mindenféle puccos termet, és ebédlőt, feljebb pedig ismét képkiállítások voltak.
Innen elsétáltunk a Cat house épületéhez, amitől azt váruk hogy majd megmagyarázza, hogy miért is mindenük a macska, de csalódnunk kellett, mivel az egész annyi, hogy van 2 torony, és a tornyokon van 2 macska. Megpróbáltunk bejutni, de egy kedves portásnéni elhajtott minket, hogy ide aztán nem megyünk be, mert itt irodák vannak. Hát erről ennyit.
Verával elmentünk a Sun múzeumba, ahol 1,5 latért idegenvezetős körbevezetést kaptunk, és az árba beletartozott, hogy kifesthettük a saját gipsznapunkat is :) Ami majd a konyhában fog landolni otthon. A múzeum egy magángyűjteményből jött létre, egy néni elkezdett napokat gyűjteni, aztán mindenki hozott meg küldött neki a világ minden tájáról. Most több mint 370 nap van a múzeumban, és vannak egész különleges napok is. Örülök hogy ide is elnéztünk, nagyon jó volt!
A Sun múzeum után akartunk menni Leonardo Da Vinci interaktív kiállításra, ennek köszönhetően szétnéztünk az egyetemen, majd kiderült, hogy oda előre be kell jelentkezni, és csak 6 fő felett lehet, szóval ez kimaradt végül. Elsétáltunk a kikötőbe, útközben megnéztük Big Christofer szobrát, aki a legenda szerint embereket szállított a folyón amíg nem voltak hidak. A kikötőben szerencsénk volt, mert az óriási hajó ami Romantika névre hallgat, és Tallinba megy, épp akkor futott ki... nagy élmény volt látni úszni egy ekkora hajót. Ekkor kezdett amugy esni az eső, és azóta abba sem hagyta. Természetesen az esernyőm otthon várt rám...
És ekkor következett megint a nap fénypontja, fogtunk egy ingyenbuszt a nagy Lidóhoz :D Ez ilyen kajálós, és gyerekeknek játszós komplexum, 3 szinten csak kajálda van... ÁÁ imádtuk a helyet, alig tudtunk választani, hogy mit is akarunk enni. Aztán tisztességesen bevacsoráltunk, és mentünk is haza, és szerencsénkre valakik voltak olyan bátrak, hogy egy híddal előrébb megállították a buszt, szóval mi is leugrottunk, hogy kevesebbet kelljen hazafelé sétálni.
„Otthon” ismét sárgadinnyéztünk egyet, aztán nem volt más hátra, mint rápihenni a másnapi túrára :)
5.nap
Siguldára mentünk, reggel vonattal. Kb 55 km-re van Rigától, és esett az eső, aminek nem kifejezetten örültünk. Az információnál a hölgy elmagyarázta, hogy mit kell mindenképpen megnéznünk, úgyhogy fogtunk is egy buszt és mentünk először Turaidába, ahol van egy szép vár, és a hozzátartozó múzeum. És van egy nagyon szép park is, amiesőben annyira nem volt élvezhető... A várolás után beültünk egy kávézóba, ettünk egy fura sütit, majd eldöntöttük, hogy mégiscsak meg kellene nézni azt a barlangot, ha már ennyire mondogatták. Szóval Verával elindultunk barlangolni, Csilla meg mondta, hogy ok, akkor ő megy busszal Krimuldába, a libegőhöz, majd ott találkozunk. A barlang elég különleges. Mindenféle címerek vannak bevésve a falba, illetve szerelmesek nevei. Már egy ideje nem lehet vésni a falba, csak látványosságként szolgál. A barlang után mi is elkaptunk egy buszt ami Siguldára ment vissza, és szerencsére épp Csilla is rajta volt, mert elvétette a másik buszt. Ő akkor már ott tartott, hogy nem érdekli az egész, esik, hideg van és hazamegy. Így hogy találkoztunk mégiscsak eljött velünk libegőzni. Szóval libegővel mentünk Siguldáról Krimuldára, amit nagyon élveztünk, mert átrepültünk egy folyó felett is ami otthon nincsen :P
Krimuldán akarunk megnézni egy kastélyt, ami nem jött össze, mert kiderült, hogy szanatórium lett, és amugy is zárva volt. Amugy ez a világ egyik vége ez a hely, a turistatérkép gyönyörűen jelöli azt is ami nincs is, illetve azt is, ami már réges rég lepusztult... Nos, itt vártunk vagy másfél órát, merthogy a libegő elég drága volt, így busszal akartunk visszamenni. Az egyetlen szerencsénk, hogy Vera rákérdezett hogy honnan indul a busz, mert ha nem teszi, még most is ott ülnénk. Szóval még épp időben odaértünk a buszhoz, a buszosbácsi már csak mosolygott, ugyanis a környéken velünk együtt kb 5 turista volt összesen, és hát érdekesen beszélgettünk: mi mutogattunk a térképen, és beszéltünk angolul, a bácsi meg gagyogott németül, szóval egész jól megértettük egymást. Ez egyébként az egész országról elmondható, hogy nem beszélnek angolul... így elég érdekesen kommunikáltunk, leginkább mint a süketnémák.
Szóval visszamentünk ismét Siguldába, ahol Csilla eldöntötte hogy ő bizony nem ázik tovább és hazamegy. Mi még megnéztünk egy evangélikus templomot, ahol a néni nagyon segítőkész volt, és megmutatta a gombképeket, és feltoloncolt minket a toronyba is, hogy nézzünk szét, majd a körbevezetés végén mutogatott az adakozós ládikára... Sebaj, hát gondoltuk, hogy ez a nagy szívélyeskedés nem lesz ingyen...
Ezután megnéztünk még egy várromot, és meg akartunk még egy „új” várat is, de az meg zárva volt sajnos, amit az infoscsaj valahogy elfelejtett megemlíteni.
Szóval innen már a vonathoz mentünk mi is, és gondoltuk, oké, egy csomót fogunk várni a vonatra, mert menetrend szerint vagy 1,5 óra múlva jött a következő. Hát hogyismondjam, belépünk a váróba, begurul egy vonat, majd szaladás, hova megy? Riga? Ó hát királyság, és fel is szálltunk gyorsan, és a poén hogy Csillával is találkoztunk ismét, aki már megint széjjelfagyott a sok várakozásban...
Este még társasoztunk meg kártyáztunk kicsit, aztán nem maradt más hátra, mint készülni haza.
6. nap
Délelőtt csak pakoltunk, meg vártunk vártunk, ezalatt Csilla és Vera sikeresen összevesztek, aztán kb a nap hátralévő részében én voltam a villámhárító, amit annyira nem élveztem. A reptéren összefutottunk Robinnal, aki szintén utazgatott egy kicsit, majd a repülőn még 3 emberrel akiket ismerek, szóval végül együtt mentünk a reptérről taxival, így csak 4 euroba került. A hazafelé vonat már nem volt olyan puccos mint amivel odafelé mentünk, szóval nem tudtam képet csinálni :( És itthon is esett az eső, szóval jól eláztunk mire hazaballagtunk…
Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, és kb 165 euroból megvolt az út (mindennel együtt).
Holnap elrepülök Rigába, beszállok egy kabrióba... :D
Szóval összepakoltam, felírtam minden fontos infot, és remélem hogy működni fog odakinn a telefonom, amiről mellesleg azóta se tudok smst küldeni, kitudjamiért? Na de majd ott kipróbálom.
A 8:22es vonattal megyünk Tamperébe, onnan pedig 12:40kor indul a repülő tovább Rigába :)
Vissza szombaton fogunk jönni, ha minden jól megy a 17:05ös vonattal, ami 18:36ra van Jyvaskylaban...
Szóval szombatig off, de utána írom a beszámolót :)
Nos hát eddig nem volt kedvem írni, de most rászánom magam :)
Csütörtökön a tanulás után jól megérdemelt szórakozás következett, először a finnish language club formájában. A téma a Húsvét volt, és a finneknél nem a fiúk járnak locsolkodni, hanem a lányok öltöznek be JÓ boszorkáknak, és díszítenek barkát, és azzal járják körbe a szomszédokat rokonokat, csokiért meg ajándékért. Nos, nekem ez a variáció sokkal jobban tetszik, mint a magyar. Kicsi koromban mindig csak irigykedtem amikor a szomszéd fiú mesélte hogy ennyi meg annyi zsebpénzt gyűjtött össze...
Szóval Minna és Sanna, ők vezetik mindig a klubbot, beöltöztek bosziknak, és hoztak nekünk alapanyagot a húsvéti ág készítéséhez, úgyhogy most egy csinos barka díszeleg az asztalomon :) Végre kiélhettem a felgyülemlett kreativitást :D Utána még festettünk tojást is ahogy azt illik, és végül megkóstoltuk a Mämmit, ami tipikus finn húsvéti desszert. Fekete mint a szurok, és vaníliás habbal eszik. Hab nélkül rossz, vele ehető kategóriába sorolható :D De azért tapasztalatnak nem volt rossz...
Ezután még lementünk egy búcsúpartiba, ugyanis vannak akik már most elmentek haza... tipikus kolis buli volt, rengeteg ember kicsi helyen... most valszeg mindenki eljött aki a tanulás miatt nem tudta mostanában kiélni efféle hajlamait, úgyhogy tényleg nagyon sokan voltunk, és sok új arc is előkerült... Mindenesetre egy finn srác, aki sztem egy kissé ittas állapotban volt, megállapította hogy én csakis finn lehetek, majd mire kiröhögtem, be akarta bizonyítani. Mondtam neki, hogy nagyon téved, mire megállapította hogy akkor svéd lehetek, majd angol, és ír és ez így ment tovább egész Európán :D Miután felsorolta az összes országot, és eljutottunk kishazánkig kiderült hogy egész sokmindent tud MO-ról, szal jó elbeszélgettünk :)
Nem sokat írok mostanában, mert nem sok minden történik. Voltam szaunázni, tanulok, tanulok... a hó meg olvad, oltári jóidő van, mostanában 2szer szellőztetünk naponta mert már ki lehet nyitni az ablakot anélkül, hogy az emberből kifagyjon a lélek.
Ha minden reményeim szerint alakul akkor holnap már lesz miről írni, de ez egyenlőre maradjon titok ;)
Hmm valamit akartam még írni oroszországgal kapcsolatban a délután de elfelejtettem...
Szóval a templom. Ági, aki itt él a családjával karmester. Gyerekkórust vezényel, és meghívtak minket, hogy nézzük meg őket ma. Az előadás egy evangélikus templomban volt, és mint ott kiderült nem csak a gyerekek énekelnek, hanem rendes Istentisztelet is lesz. Az Istentiszteletről annyit, hogy ha nálunk is ilyen lenne, akkor lehet gyakrabban járnék templomba... Igaz semmit nem értettem abból amit mondtak, de a hangulata átjött a dolognak. Eleve többen prédikáltak, és az egyikük nő volt. Sokszor tettek fel kérdéseket a hívek felé. Többször nevettek, a lelkész és a hívek együtt! Volt egy kosár amivel körbementek és egy pár ember húzott belőle különböző dolgokat, például ecsetet... azt végül nem tudtam meg hogy ebből mit akartak kihozni, de az igen, hogy interaktív volt a dolog. Az énekek vidámak voltak... Egyszóval totálisan más volt...
A másik dolog maga a templom. Októberben kezdték el építeni, és kb egy hónapja adták át.A tető a legdrágább anyagból készült amit kapni lehet. Viszont a falak belülről csak fehérre mázolt beton, már ahol nincs fával burkolva. Tetőtéri ablakok vannak, hogy bejöhessen a fény, és a faburkolat előtt fa rácsozat van, amire spotlámpák vannak felszerelve, és ez a farács felül ívesen hajlik. A közönséggel szemben a falon szép dekoráció van, olyan mintha fa félgömbök, buborékok lennének rajta, és ezen van arany minta... Egészen egyszerű a dekoráció, és mégis nagyon szép. Ja, és meleg van benn, az ember leveszi a kabátját a templomban....
Hát egészen új értelmezést nyert számomra a templom szó...
Szentpéterváron arra ébredtünk, hogy bemondták a vonaton, hogy -14 fok van. Azt hittem rosszul hallok, de sajnos a többiek megerősítették, hogy nem, tényleg azt mondták -14. A vicces az az egészben, hogy itthon azt gondoltuk, hogy oké, Moszkvában biztos melegebb van, mint Jyväskyläban, mert ugye sokkal délebbre van. No ez nem igaz, mivel a kontinens közepén van, s a szél még dermesztőbb mint általában. Moszkvában azt gondoltuk, hogy ok, itt hideg van, na de majd Pétervárott, ott a tenger meg minden, biztos tök jó idő lesz… na hát tessék, -14…
Amúgy utána gyorsan melegedett az idő, és mire a reggeli után a buszos városnézés következett a busz csak -2-t jelzett, szóval nem annyira vészes. Amit még megfigyeltem ott, hogy pillanatok alatt változik az időjárás. Egyik reggel szabályos hóvihar volt, és nagy pelyhekben hullott a hó, aztán 2 óra elteltével sütött a nap, és sehol egy felhő nem volt az égen…
Szóval buszos városnézés. Szentpétervár gyönyörű. Sokkal szebb mint Moszkva. Tiszta. Minden épület úgy néz ki mintha tegnap fejezték volna be a renoválást. Nagyon egységes, mivel nem lehet magasabb épületet építeni, mint a téli palota. (max 4 emelet) Ezért inkább lefelé terjeszkednek, ami elég érdekes, merthogy nagyon ingoványos a talaj a sok folyó és kanális miatt. Nekik van a világon a legmélyebb metrójuk. Csak 3-5 percmire leér az ember a mozgólépcsővel. A városnézés alatt több helyen is megálltunk, az első a Péter-Pál erőd volt, ahol megnéztünk még egy katedrálist, majd volt egy big boom, megnéztük az erőd falait, és már mentünk is tovább. A következő megálló egy hadihajó volt, ami jelenleg múzeumként üzemel, emlékeztetve mindenkit a háborúra. A városnézés után mentünk a St. Isaac’s Katedrálisba, ami jó orosz szokáshoz híven megintcsak hihetetlen nagy. Itt is idegenvezetéses túránk volt, szóval megint megtudtunk valamit a történelemből, ugyanis, eredetileg ez egy igen kicsike templom volt, s mindig nagyobbat és nagyobbat akartak, végül ez lett belőle… Mondták, hogy hány százezer tonna, de sajna elfelejtettem… Mégvalami a katedrálisról, nem akartak falfestést használni, mert az könnyen roncsolódik, ezért mozaikokkal akarták kirakni az egészet. Ez nem jött nekik össze, mivel nagyon aprólékos munka, de pár kép (3*5 m-es kis darabkák) azért elkészült, és ki is van állítva a katedrálisban.
Ezután mentünk a hotelbe, és szabadprogram következett, amit azzal töltöttünk, hogy megnéztünk még egy templomot, ami a közelben volt. Ez nem a turistáknak szánt templom volt, hanem igazi, és éppen elkaptunk valami kisebb szertartást is, mert valaki énekelt, és kb 20 ember meg hallgatta. Ez a templom is szép volt, de fényképezni nem lehetett, és nem is volt kivilágítva, mint a többi. A templom mellett volt egy temetőkert, és ahogy figyeltük többnyire a második világháborúban elhunytak voltak oda temetve...
Este mentünk az Oroszvacsira :) Hát az igazán jó volt megintcsak :D 4 fogásos vacsi volt, az első valamiféle hal volt, de igazából nem tudtuk meg hogy micsoda, a második tejszínes gomba, sajttal a tetején. A 3. volt az a tipikus vörös leves, aminek ismét elfelejtettem a nevét, de sok káposzta volt benne, és nagyon finom. Aztán jött a főfogás, steak krumpli, zöldség, és husi, a tetején a tejszínes gombás cuccal. Fini volt nagyon. Aztán desszertnek kaptunk palacsintát, jégkrémmel. Persze a vacsora nem ennyiből állt, folk show volt vacsi közben, beöltözött 3 néni és 1 bácsi népviseletbe, énekeltek, táncoltak nekünk, és néhány játékot is mutattak, a közönség bevonásával. Rettentő jó hangulatot csináltak :D Na és persze a vacsi mellé elmaradhatatlan volt némi vodka is. (ne adj inni a spanyoloknak, meg az olaszoknak, mert még hangosabbak lesznek mint általában...)
6.nap
Reggeli után Pushkinba mentünk (ez egy kisváros Pétervár mellett) itt van a nyári rezidenciája I EChaterina-nak. Szóval Catherine’s Palace. Hát mit is mondjak, ez is óriási, nagyon barokk, nagyon arany, nagyon giccses. De ha az ember elképzeli az óriási díszes termeket megtöltve cárokkal, és hozzátartozóikkal, akkor már érthető a helyzet... A palota előtt van 2 park is, az egyik francia, a másik angol stílusú park, itt is sétáltunk egy keveset. Próbáltam elképzelni milyen lehet a fél méteres hó nélkül, zölden, és virágokkal borírva... vissza kell mennem nyáron, kétség nincsen.
A palota után megint volt némi szabadidőnk, amit ebédelésre és sétára használtunk el :) Végre olcsón ettünk, és jót :)
A következő állomás megint egy palota volt, immáron a Yusupovoké. Az idegenvezető azt mondta ők még gazdagabbak és még hatalmasabbak voltak mint a Romanovok. Hát ez meglátszott a palotán is. Csak hogy egy példát említsek: saját színházterem, 200 főre... itt külön kellett volna fizetni, ha fényképeket akarok készíteni, szóval nem fizettem, amit később nagyon megbántam, látva milyen a palota... de hát majd visszamegyek mégegyszer, és akkor már nem fogok ilyen hibát elkövetni. A palota másik érdekessége, hogy itt gyilkolták meg Rasputint. Azt hiszem a sok palota közül ez volt a kedvencem :)
A palota után megint szabadprogram következett, így elsétáltunk a Spilled Blood Katedrálishoz, bemenni sajnos nem tudtunk, mert már bezárt. De azért készítettünk pár képet róla. Utána végigsétáltunk Pétervár főutcáján, a Nevsky Prospekten (kb 5-6 km a hotelig) Szerencsére időközben besötétedett, szóval láttuk kivilágítva az utcát. Már annyiszor leírtam milyen szép, szóval nem akarom többször :P
Itt lehetett volna színházba menni operát nézni, és limuzin túrára, de ezeket kihagytam.
7.nap
Reggeli után elhagytuk a hotelt, és a Hermitage felé vettük az irányt, ami gyakorlatilag a téli palotában van. Itt aztán megint volt minden, berendezett szobáktól kezdve, képtáron át, szoborgyűjteményig, nem is részletezném, szintén óriási, 4 órahosszát töltöttem benn... Csak 1-2 fontosabb név a festők közül: Tiziano, Raffaello, Picasso eredeti művei vannak kiállítva.
Fél 4kor indult haza a vonatunk, 2 órát töltöttünk a határon ismét, majd Lahtiban leszálltunk avonatról, átszálltunk a buszra. Olyan hóvihar volt, hogy a busz ablaktörlője nem bírta a havat, többször meg kellett állni letakarítani az ablakot. Szerencsére rá tudták venni a sofőrt, hogy vigyen minket a kolihoz, így nem kellett a nehéz csomagokkal hazasétálni a városból...
Összességében nagyon-nagyon jól éreztem magam :) Le se merem írni mennyibe került az út, úgyhogy aki nem akarja tudni, ne olvassa tovább (409(utazás, szállás, reggeli)+137(programok,belépőjegyek)+50(ennyit váltottam át, kaja+szuvenír)= 596 euro)
Képek a fenti linken... kb a saját képeim tizede, ugyanis több mint 900 kép és 30 videó készült a saját gépemmel, és még 2 ember képeit fogom elkérni, szóval ez amolyan ízelítő :)
Szóval következzen az élménybeszámoló:
1.nap
Pénteken indultunk az egyetem egyik épülete elől busszal. Busszal mentünk egészen Lahtiig, ahol felszálltunk az éjszakai vonatra. Egész eddig semmi érdekes nem történt, visszakaptuk az útleveleket, immár orosz vízummal benne. Lahtiban a vonaton várt minket az idegenvezetőnk, aki pár másikkal egyetemben egész úton vigyázott ránk :) Hála nekik, és a folyamatos számlálásnak, nem hagytunk el senkit. A vonat jött, ajtó nyílik, idegenvezető szól, hogy oké emberek, akkor próbáljunk minél gyorsabban felszállni. Erre jön valami kalauzféle, rettentő komoly orosz ember, PASSPORT!! Hát igen, már a vonatra sem engednek felszállni útlevél nélkül.... Miután mindenki előkotorta a legmélyebb zsebéből az útlevelet, felszálltunk a vonatra, és elfoglaltuk a hálókocsikat. Emivel, Heinivel és Sannával aludtam együtt. Az út során még kb 4szer kérték el az útlevelet, egyik alkalommal kaptunk bele egy szép narancssárga pecsétet. A határátlépés kb 2 órahosszát vesz igénybe, ugyanis az oroszok elég lassúak, mint utóbb kiderült... De hát kb éjfélre megvolt a határátlépés is, és egy idő után tudtunk aludni is, és ami meglepő hogy egészen jól aludtam a körülményekhez képest :)
2. nap
Reggel már Moszkvában ébredtünk, és a kedves orosz kalauzbácsi már egy órával érkezés előtt verte a kabinajtót, hogy ideje felkelni. Busszal vittek minket egy étterembe, ahol kaptunk reggelit, majd reggeli után átsétáltunk a Vörös térre, és beálltunk a soha véget nem érő sorba a Lenin mauzóleumhoz. A mauzóleumba nem lehetett bevinni fényképezőt, sem táskát semmit. A kapuban fegyveres őrök álltak, és fémdetektorral alaposan átvizsgáltak mindenkit.
A mauzóleumhoz vezető úton nem lehetett megállni 1 percre sem, egyből szóltak, hogy tovább tovább. Kint rettentő napsütés, az én fényre sötétedő szemüvegem korom fekete. Ezek után bementünk a sötétségbe, ahol persze nem láttam semmit… Kb 2 emeletet kell lemenni lépcsőn, na az egészen érdekesen ment, ugyanis bele kellett kapaszkodnom 2 másik emberbe, másképp tuti elesek. Lent már láttam valamicskét, de még mindig inkább sötétséget, majd kb 1,5 percig lehetett nézegetni szerencsétlen Lenint aki 1924 óta halott, és utána már tessékeltek is ki onnan. Mire éppen láttam volna valamit, már kinn is voltunk újra a napfényben. A vörös téren megnéztük a St. Basil Katedrálist, és az idegenvezetők meséltek kicsit a térről és a katedrálisról. Nem szeretnék utikönyvet írni itt, szóval csak pár fontos info: a tér nem a piros színről kapta a nevét, akkoriban a Kreml vörös falai fából voltak. Oroszul a piros egyben gyönyörűt is jelent, ezért nevezték így. Régen piac volt a téren, a piacot később átköltöztették a GUM épületébe. A Katedrális egy koldus jövendőmondóról kapta mai nevét, és nem egy hanem 9 különálló templomból áll, amik össze vannak kötve egymással.
Buszos városnézés következett, elvittek minket az egyetemhez is, ami szerintem egyedülálló… Nem úgy néz ki mint egy egyetem, az biztos. És éjszaka kivilágítva még szebb. Innen mivel egy hegyen van, nagyon szép kilátás nyílik a városra…
Innen a hotelbe mentünk, ahol leraktuk a cuccunk, és már mentünk is tovább, immár szabadprogram keretén belül a piacra. Amikor megláttam a piacot, nem tudtam eldönteni, hogy akkor ez most egy vár, egy katedrális, vagy tényleg egy piac? Bejutni elég körülményes volt, mert nem realizáltuk, hogy először a hotel területéről kellene kimenni, és aztán be a piacra, szóval körbesétáltuk a hotel kerítését :) Aztán végül azért bejutottunk apiacra is. Hááát ez is óóóriási mint ahogy minden más is Oroszo-ban. Egy része kicsit emlékeztetett a Józsefvárosi piacra, másik része hagyományos szuvenírpiac volt. Itt jól bevásároltunk szuvenírrel, amit utólag meggondolva nagyon helyesen tettünk, mert később már csak 3szoros áron láttunk szuvenírt… A hotelhez közeli gyorskajáldában ebédeltünk, leginkább lángoshoz hasonlított a kaja, és darálthússal volt töltve, itt ezt 50 rubelért ettük, majd vacsira ugyanez volt, csak immár a boltból, és 25 rubelért… hát igen, meg kell fizetni a tányért, és az evőeszköz használatát is, de sebaj.
Este mentünk metrózni :) Hát ez volt az egyik legszebb program. A metróállomások moszkvában hihetetlen szépek. Nem is véletlenül, hiszen Sztálin elhatározása volt, hogy Moszkvának lesz a legszebb metrója a világon. És így is lett, és mindez miért? A kommunizmus miatt. Mert minden embernek palotát akart. És az embernek tényleg az az érzése hogy egy palotában van, amikor a metróban mászkál. Van állomás szobrokkal, mozaikokkal, üvegablakokkal, és még sorolhatnám. A metrókocsik viszont mint a magyar :) tökugyanaz…
3.nap
Reggel reggeli a hotelban, ami hát jó orosz szokáshoz híven óriási. Annyiféle lehetőség közül lehetett választani, és annyiszor annyit amennyit te akarsz… hmmm… saláta, porage, sült kolbi, töltött palacsinta, frissen sütött tojás, és palacsinta, gyümölcssaláta, számtalan féle süti, stbstb…
Reggeli után mentünk a Kreml-be, itt is idegenvezetővel, csak hogy tudjunk is valamit arról, amit látunk. Amit itt megemlítenék, az az óriási ágyú, amit senki nem tud, hogy vajon használták-e valaha, vagy csak azt akarták bizonyítani, hogy ekkorát is lehet csinálni. És a szintén óriási harang, aminek az egyik darabja letört.
Voltunk még 2 katedrálisban itt, és megnéztünk a vörös kaput, ami nem mellesleg hófehér, de hát oroszok, nem számít :D A templomokról annyit, hogy az én szememnek nagyon hiányoztak a padok. Nagyon üresnek, és még nagyobbnak tűnt az épület padok nélkül. Rengeteg arany díszítést, és freskót használtak. De hát a képek szerintem többet mondanak erről mint amit írni tudok. Mindenesetre minden épület ÓRIÁSI!!
Innen a Tretyakov galériába mentünk, előtte ettünk egy gyorskajáldában, személy szerint párolt zöldséget, és husit, paradicsommal és tojással a tetején. Finom volt, és drága. Mindegy.
A galéria viszont csodálatos, mindenképp megérte elmenni. Ez volt az első alkalom, hogy képeket idegenvezetéssel néztem, hát, teljesen más volt. Minden kép, amiről beszélt az idegenvezető, értelmet kapott, történetük volt, vagy épp a festőnek volt története. Nagyon tetszett :) Nem is tudom melyik kép volt a kedvencem… sajnos fényképezni viszont nem lehetett. Mindenesetre vettem egy füzetecskét, amiben a fontosabb képek benne vannak… sajnos nem minden amiről beszéltünk.
Ezután következett a cirkusz. A cirkusz volt az a program ami legjobban tetszett. Rengeteget videóztam az előadás alatt, úgyhogy majdnem minden fontosabb dolog meg van örökítve. Idomított állatok, cicák, kutyák, majom, medvék, tigris, aligátorok, kígyók, és a végére a legjobb a fóka :D Természetesen labdával :D Eddig nem is tudtam igazán, miért rajzolják a fókákat mindig labdával. Na hát most rájöttem. Imádnak labdázni, és hihetetlenül ügyesek a labdával… Fantasztikus. Az állatokon kívül persze voltak emberkék is :) Akrobaták, 60m magasan hintázó leányka, mindenféle kötelekkel repkedő emberek, de ezt nem is nagyon lehet leírni. Látni kell. Szerda kivételével minden nap tartanak előadást, hétvégén 3-3 előadás is van… és 3 havonta új programmal rukkolnak elő!
Ezután buszos városnézés következett. Ez volt az egyik program amiben csalódtam kicsit, nem ért meg 10 eurot… Busszal vittek minket körbe, 3 megállóval, ahol kiszálltunk körbenéztünk, de igazából…hááát… nem volt az igazi, többet vártam volna a dologtól.
Innen busszal vittek minket az Arbat sétálóutcára. Hát mit mondjak, ez tipikus sétálóutca, sok-sok szuvenírrel, méregdrága boltokkal, gyönyörű házakkal… és hideg széllel.
Ezután következett a Cold War múzeum. Hát ez a program megint az volt, amitől többet vártam volna, nem ért meg 20 eurót az biztos. A múzeum egy 60 m mélyen elhelyezkedő bunkerben van, 18 emelet mélységben. Először betereltek minket egy szobába, ahol egy filmet vetítettek a háborúról és egyebek. A film szövegezése olyan volt, hogy alig értettem valamit belőle, pedig azt hiszem elég sokat fejlődtem angolból. Az angol anyanyelvűek meg elaludtak rajta. No comment. Ezután felszedtek minket a hely idegenvezetői, és már mentünk is, egy terembe, ami még tetszett is, itt lehetett felpróbálni különböző ruhákat, lsd képek, és szétszedtem egy kalasnyikovot, ja meg kis segítséggel össze is raktam. Innen viszon a túra csak abból állt, hogy oké emberek, siessünk, siessünk. Az ebédről ne is beszéljünk, egyszerűen az ehetetlenség határát súrolta, a beígért vodka 2 cent volt össz vissz. Lehetett volna lőni, persze plusz pénzért, a 20 eurón felül. Természetesen ezek után senki sem akart lőni… Nem kaptam meg azt az információmennyiséget amit vártam volna az egésztől. :S
Ezután szabadprogram következett, amit evéssel, és pihenéssel töltöttem egy bevásárlóközpontban…
Éjfélkor indult a vonat Szentpétervárra. Ismét alvókocsikat kaptunk, immár némi plusz felszereléssel, víz, kaja, tisztálkodócsomag :)
Hazaértem Oroszországból, csodás volt az út, hamarosan írom a beszámolót :)
Addig is: a takkernéni megtalálta a fülbevalóm :D:D:D Ami nagyon jó hír. Ami nem annyira jó hír, hogy valszeg átment rajta azzal a takkeroló micsodával, és a kapcsolója teljesen eldeformálódott, de azért remélem otthon rendbe tudják majd rakni. Az eleje egyben maradt... Érdemes volt plakátokat kiragasztani, mert az alapján találtak rám :)
Kivettem a könyvet a könyvtárból a következő vizsgámra, szóval ma még pihi van, holnap viszont már nekifogok olvasgatni....
Egyenlőre ennyi, lassan nekikezdek majd az élménybeszámolónak is, és képeket is fogok feltölteni :)
Pár napja már nem írtam, de mindez csak azért volt, mert az utóbbi pár napom a tanulásról szólt leginkább.
Hétfőn reggel eltaláltam hogy én márpedig megyek Rigába, ha törik ha szakad, és ma le is foglaltuk a repjegyeket, röpke 3 óra alatt... (szeretjük a ryanairt) Hát végül 9ből csak 3an fogunk menni, de nem 3 hanem végül 5 nap 5 éjszaka, és még így is olcsó... Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeimet :)
Holnap pedig eltávozom Oroszországba, Moszkva és Szentpétervár vár reám :)
Ja pár szót ejtsek arról is amiért idejöttem hivatalosan: a finn vizsgám a teljesítettek közt szerepel a Korppiban, 4est kaptam. Van még egy teljesített tárgyam Környezetfizika címmel, 4 kredit, és sajna csak 3as. De a lényeg hogy megvan. Emiatt elég sokat bosszankodtam is tegnap, ugyanis, az első vizsgán 7 kérdés volt, ebből 2 elmélet, és 5 számolás, és 5 feladatot kellett megcsinálni. Mellesleg a számolós feladatok változatosak (mindenféle témából) voltak, nem úgy mint most, ahol 6 kérdés volt csak, és ugyanúgy 5öt volt kötelező megcsinálni (ergo kénytelen voltam elméleti feladatot is csinálni, holott erre nem számítottam) és a feladatok is olyanok voltak hogy ááá :S. Szóval teljességgel csalódott voltam a dologgal kapcsolatban, mert azt hittem ennyi tanulás után legalább 4esre meg tudom írni. Na de mostmár mindegy.
A mai vizsgám a biogáz volt. Hát úgy mentem oda, hogy lesz ami lesz, legalább az esélyt megadom magamnak, ha nagyon gázos, akkor meg megkérdezem van e lehetőség ismételni. Szóval bementem, az egyik lány mondta hogy nem 12 kor hanem 12:15kor kezdődik. Mondom ó remek, még 15 perc szenvedés. Erre jön egy másik srác, akit ismertem, kérdezi, miért nem megyünk be? Aztán bement, majd a csaj aki tartotta a vizsgát kiszólt, hogy már elkezdtük, lehet bejönni....Égés.... Aztán volt 3 elméleti kérdés, ami ha többet tanulok nem is lett volna nehéz, meg egy számolás. A számolós feladatok órán olyan szintűek voltak, hogy nem tudtuk megcsinálni közös erővel sem. A vizsgán meg... egyenes arányossággal oldottam meg a számolós feladatot... most vagy nagyon elbagatelizáltam, vagy tényleg ilyen egyszerű volt? Hát nem tudom mindenesetre majd megmondják, hogy mire voltam képes...
Ma voltam Finnish Language Clubban :) Nem gondoltam volna, de tényleg nagyon jó időtöltés. Minden alkalommal más-más a téma, ma az őrült finn sportokkal ismerkedtünk :)
Először a csajok olvastak fel nekünk infokat ezekről a sportokról:
-mocsárfoci
-gumicsizmahajintás
-telefondobálás
- ki bír tovább maradni a szaunában (110 fok, 30mp-enként fél liter víz a kövekre, és a csúcstartó 18 perc)
-feleségcipelés
- levegőben gitározás
És ezekből rendes világ és európa bajnokságok vannak. Még egy nem hivatalos sport a szúnyogölés...
Ezután kimentünk az udvarra, ami azért volt jó, mert a vékonykabátomban mentem, mondván úgyis csak 3 percig leszünk kinn... Szóval játszottunk csizmadobálósat, utána valami kicsit hasonlót az adjkirálykatonát nevű játékhoz. Aztán játszottunk még egy kicsit hasonlót mint a bowling, de ez nem golyóval hanem egy kis farönkkel történt, na mindegy, ezt így nehéz elmondani... De azért jól éreztem magam nagyon, és fogok menni legközelebb is.
Na még valamit az időjárásról: utálom a tavaszt Finnországban. Undorító. Ma 4 fok volt, szemerkélt az eső. És mivel ilyen meleg volt, elkezdett rohamosan olvadni az a temérdek mennyiségű hó. Ennek az az eredménye, hogy a járdán és amugy az utakat kivéve ahol az autók járnak mindenhol legalább 10 de inkább 20 cm vastag féligfagyott latyak van. Amiben nem lehet bicajozni :@:@:@ Utálom. Hazafelé egy idő után meguntam, és inkább az autók közt mentem, mert már annyira elegem volt. Utálom. GRRRR
Szerda óta mást sem csináltam csak tanultam, meg tanultam. Főleg fizikát, feladatokat gyakoroltam agyba-főbe. 12 feladatsor van, amiből őszinte bevallásom szerint 2 nem nagyon megy, de megcsináltam ma az előző vizsgasort, és jelentem legalább 3asra meg tudtam volna írni (nem tudom a ponthatárokat, csak hogy hány ponttól kettes), szóval úgy gondoltam hogy elég a fizikából, és majd kedden visszatérek rá. Elkezdtem biogázra tanulni. Háááát már a második anyagnál totál kivoltam. Borzalmas. Délután 4 körül már azt éreztem, ha nem mehetek valahova, akkor biztos meg fogok őrülni. És csak úgy kiváncsiságból ráköszöntem Lenkára skypon, hogy mi van vele, és mondtam neki, hogy mindjárt kiszaladok a világból. Erre ő: nincsen kedvem menni Margithoz Roninmakiba? ÓÓÓ hát hogyne volna :D Bárhova, csak menjünk már :D
Szóval kb fél óra mulva már indultunk is :) Hát el kell mondjam, hogy a társaság szuper volt (9en voltunk), csupa olyan ember akiket szeretek, volt egy kevés pia, meg pizza, és amit eddig nem nagyon mondhattam el magamról eddig: igen, ittam Finnországban :D Ittunk először martinit, borocskát, majd előkerült a mézes barackpálinka is :D Nem ittuk meg mindet, de mindenki belekóstolt :) Én nem ugrálok a pálinkáért, de ez jóóó volt. Nem tudom hogy azért mert már 2 hónapja messziről se szagoltam alkoholt, vagy mert tényleg jó, mindenesetre jó volt :) (ide kellene valami szülőknek nem ajánlott karika, a bal alsó sarokba :P ) Szóval nagyon-nagyon jól éreztem magam, az egyik legjobb estém volt itt eddig, rengeteget nevettünk, és sokat beszélgettünk, és tényleg nagyon jó volt :D
Aztán amit eddig még sosem csináltam : vezettem ittasan- persze csak bicajt :P (megint csak a szülők megnyugtatására, nem volt semmi baj, és nem voltunk részegek sem :P )
Szóval most gyorsan ágyba dugom magam, eme eurórikus állapotban, mielőtt elmúlik, hogy szép álmaim legyenek :D
Ma megvolt az első vizsgám idekinn- Survival Finnish névre hallgat a tárgy :) (túlélőfinn). Nem tudom hogy miért de kicsit ráparáztam a dologra, holott semmi tétje nem volt tulajdonképp, merthogy a tárgyat beszámíttatni nem tudom otthon...
Nagyon komolyan nézett ki a vizsga, 1 hely kimarad, 2 tanárral, és rengeteg papírral. Az első 2 feladat hallgatási gyakorlat volt, ki kellett hallani a szövegből 4 termék árát, hogy mikor zár a bolt, és hogy mikor lehet menni legközelebb vásárolni. Aztán ki kellett tölteni egy nyereményszelvényen a személyes adatokat. Majd újsághirdetésekből kikeresni, hogy hol lesz buli pénteken. Kellett pizzát választani egy vegetáriánusnak, és egy olyannak aki nem szereti a halat (összetevők finnül felsorolva) aztán dialógust kitölteni a pizzarendelésről. Majd alapkérdésekre válaszolni, pl mennyi az idő, mi a neved, stb. Volt pár tábla, meg jelzés, amit meg kellett mondani, hogy mit jelent, és végül jegyetvenni a vonatra a vegetáriánus barátunknak. (ezt csak azért írtam le ilyen részletesen, hogy az utánam jövők tudják hogy mire számítsanak) Szerintem könnyű volt egyébként.
Remélem a jövő heti 2 vizsgámat is így fogom abszolválni mint ezt.... most pedig tanulás következik ezerrel....
Ja és végre felpumpáltattam a bicajomat a benzinkúton :) Így egy fokkal jobb lett. És megkerestem az ukrán gyereket is, aki bicajokat javít, és megdumáltam vele, hogy pénteken megnézi, és remélhetőleg megjavítja az ülésemet, ami egyre jobban mozog...
Vasárnap ugye voltunk sífutni. Aznap azt hiszem semmi más említésre méltó nem történt.
Hétfőn bementünk az egyetemre azzal az elhatározással, hogy addig járjuk a menzákat, amíg halat nem találunk. Nos, nem kellett messze menni, mert a Wiilhelminában szivárványhal volt ebédre :) meg is ettük jól. Jelentem nagyon finom. Narancssárga a húsa. Sajtmártással és egészben főtt krumplival volt terítéken. Ettünk még hozzá répasalátát és narancsot (mert ott ez természetes).
Aztán Anitának nyomtattunk dolgokat. Kint minden diák kap az évre 12€ nyomtatási keretet. És 6 cent egy oldal. És úgy van a nyomtatás, hogy megadod, hogy te ezt meg ezt szeretnéd nyomtatni. Aztán keresel egy nyomtatót, ami az esetek nagy többségében multifunkciós batárnagy gépet takar, belépsz rajta a központi azonosítóddal és jelszavaddal (amúgy ez használatos minden egyetemi gépen) és akkor megnyomod, hogy nyomtat és nyomja is. Ha túllépnéd a kereted, akkor a gépre van kötve egy pos is. Amúgy ott természetes, hogy még a legkisebb üzletben is lehet kártyával fizetni.
MAjd elmentünk a könyvtárba, Anita megírta a finn leckéjét, én meg közben olvastam, majd megkerestük a könyvet az egyik vizsgájához, aztán elmentünk az A épületbe, mert most kivételesen ott volt az órája. Míg őt finnül okították, én addig olvastam. kényelmes fotelben. Na ilyen sincs itthon; kényelmes ülőkék és asztalok szerte az egyetemen. Na meg persze számítógépek...
Aztán felmentünk ismét a hegyre az óra után a kilátóhoz. Jó nagyot koppantunk, mivel pont hétfőn tart zárva. Így aztán sajna nem tudtuk megnézni a kivilágított várost a magasból... :(
Otthon megittuk a finn sört és a Sider-t (ez ilyen gyümölcs íző alkoholos lötty. Alkoholszázaléka kb egy szinten van a sörével) és közben sütöttünk pizzát. Mire megsült már jól voltunk lakva a pulla maradékkal...
Ma 7.30-kor keltünk. Ilyen korán ott kint eddig még sose... Miután összecuccoltuk a bőröndöt, Anita csomagolt nekem fini szendvicseket az útra, majd megreggeliztünk, aztán irány a helyi járat. Az éjjel esett a hó (na meg ma is egész nap), de a bőrönd kivételesen hajlandó volt gurulni, nem úgy, mint mikor megérkeztem. Jött is nem sokára a busz. Mi felszálltunk, és indult. Csak épp nem arra, mint számítottuk. Ültünk, fészkelődtünk, majd csak odaér, hisz mind körbe megy. 10 perc múlva meg is érkeztünk szerencsésen Keskusta-ba (ez a városközpont finnül). Séta a buszpályaudvarra (ami egyébként egyben van a vasútállomással). Hamar értünk, így volt még kb 30 percünk a buszindulásig. Beszélgetünk. Kisétálunk és megkeressük a buszt.
Sofőrbácsi jön, nyitja a csomagtartót, teszi be a csomagot. Buszra kiírva: Helsinki. Kérdezzük: akkor nem kell átszállni? Fickó mondja: nem igazán ért angolul. Magyarázás kézzel lábbal; kisül ez tényleg Helsinkibe megy, de nem a reptérre, így át kell szállni. Fájdalmas búcsú (szemekben könnyek,... hogy el kell menjek, nem az én hibám...)
Buszra fel, kintre integet. Sofőr jön, mondom hova kérem a jegyet, készségesen írja a hátára, hol kell átszállni, mi lesz a buszra írva és hanyas állásból indul. Integetés, míg Anita látszik. Sír.
Az első megállóból a busz alig tud kijönni. Na igen, azt nem takarítják, csak az utat. 2. megállóból már 5 perc a tili-toli (előre és hátra), mire sikerül kiállni az útra. Onnantól sima út Lahtiba. Legalábbis nekünk. A szembejövő sávból ugyanis egy kocsinak sikerült a hóba hajtania, így a rendőrök kinn voltak, irányították a forgalmat.
Lahtiban megettem a szendvicseim, megittam a vizem (volt rá 40 pecem). Megkerestem a buszt, felszálltam, elmentünk Helsinkibe a reptérre.
Ott becsekk. Nem kérdezték, hogy ablak vagy folyosó. Sajna folyosó lett... Megettem a narancsokat, mert nem tudtam, beengedik-e őket az átvilágító kaun. Utánna kellett volna kezet mosni, mert ragadtam. Igen ám, de wc a környéken se. Sebaj. Átcsámbultam a fél repteret, kéz megmos, majd vissza. Átvilágítanak, minden ok. Bent vagyok. Nincs szék, ami van az foglalt.
Anitának sms, hogy minden ok. Jegyen: gate 34. Megyek, kapu. Adom amit kell, faszi kérdi; Helsinkiből megyek, mondom igen. Akkor nem ez a kapu. Nézek bambán, majd elballagok. Keresek kijelzőt, nézem; már nem 34-es kapu, hanem 24. Khm. Remek. Az a reptér másik vége. Séta. Na ezért kellett időben elindulni... Kapu megvan, van még idő, olvasok.
Beszállok. Leülök. 2 finn mellettem; egy pár. náluk az ablak... Megjön elém a magyar anyuka és 2 kölke; jön a fő utaskísérő (50-es pasi), mondja nekik, hogy a csomagok nem lettek még meg, de jön ma egy Finnair gép is, majd az hozza. Mondom magamban; jól megsz*vták... Felszállunk, próbálok lesni ki az ablakon, nem sokat látok. Olvasok.
Hoznak szendvicset, kérdik, mit innék. Eszek, majd iszok. Kint csak felhő, az ablak előtt nagydarab finn. Könyvnek vége, látni nem lehet kifelé semmit és még van 1 óra az útból. Nagyon lassan múlnak a percek. Végre elkezdünk ereszkedni az eddigi 40000 láb magasból. Lassan a felhők alá érünk, már látszanak dolgok. Finn rátapad az ablakra. Remek. Megyünk lefelé, majd 20 percel később landolunk. Itthon vagyok.
Repülőt elhagy, megy csomagokért. 1-es futószalaghoz kiírva: Helsinki. Király. Várok. Közben nézelődök. Megpillant magyar párt az odaútról; biccnet és köszön. Eltelik 15 perc, csomag sehol. Egyszercsak megpöckölik a vállam; a magyar hölgy. Mondja; máshova jöttek a csomagok. Útbaigazít, én meg megköszönöm, majd búcsú. Csomagot felveszem, megyek ki, busz el az orrom előtt. Várok.
Buszra fel, irány haza. Kőbányán átszállok. A 85-ösön hideg van és gázolajszag. Megjöttem. Ez Magyarország. Hazasétálok a megállóból. postaláda tele számlákkal. Megnézem a kocsit; úgy tűnik egyben van.
Fel a lakásba; állott levegő. megetetem a halakat, Beszélek Anitával, és a szülőkkel. Mindenki megnyukszik.
Köszönöm mindenkinek, aki vigyázott az értékeinkre, míg oda voltam, és hozzájárul ahhoz, hogy kimehessek Anitához.
A végére még néhány dolog, amit jó, ha tudsz, ha kimész Finnországba;
Moi[moj] - általános köszönés; jónapot, helló
Moi moi[moj moj] - általános elköszönés; viszlát, szia
kiitos[kítosz] - köszönöm
[hölökön kölöküm] - ezt nem tudom hogy írják, de akkor mondják, mikor koccintanak. Ja és ami nagyon fontos; ha egy finn meghív egy italra, akkor gyakorlatilag megkér, hogy bújj vele ágyba.
Ennyi voltam én, az idegenlégiós. Kívánok mindenkinek minden szépet!
Ez volt a leggyorsabb hét valaha... olyan sok mindent csináltunk, és mégsem csináltunk semmit. Jó lett volna ha maradhat még egy kicsit... de hát nem lehet, vissza kell térni a való világba. Neki is, nekem is.
Felraktam a buszra reggel 9:45kor, a sofőrbácsi nem tudott nagyon angolul, de azt azért kiszedtük belőle, hogy attól függetlenül, hogy Helsinki van a buszra írva nem oda megy, át kell szállni... Aztán a sofőrbácsi elvitte :(
Én meg hazabattyogtam a hóesésben. Amugy mostanában meleg van. Folyamatosan olvad a hó, és esik a hó. És 0 fok felett nagyon meleg a kabátom még gyalogláshoz is. Nem tom mi lesz velem a bicajozás közben. Totálisan le fogok izzadni... És mégvalami az olvadásról: a tetőkről folyamatosan csúsznak le a nagyobbnál nagyobb hódarabok. A hétvége folyamán 40-en sérültek meg emiatt finnországban, és 3-an haltak meg :(
Aztán ahogy hazafelé sétáltam a koli mellett találkoztam egy mókuskával. Átszaladt az úton, aztán a fákon ugrándozott még sokáig, majd felment a tetőre. Így hogy kopaszak a fák, nagyon jól lehetett látni a kis fürgét :)
Aztán a használtruha boltban visszakunyiztam a pénzem, mivel a legutóbb 3szor fizettették ki velem a mosóport... de az eladó srác emlékezett rám, csak megmutattam a kinyomtatott netbankos papirom, és egy kérdés, fennakadás, problémázás nélkül visszaadta a 11.40 euromat. Ez az amit otthon nem tudok elképzelni. Hogy valami ennyire gördülékenyen könnyedén menjen, és el kell monjam, hogy a finnek nagyon őszinte és becsületes emberek.
Itthon aztán rendbetettem a lakást, kitakkeroltam, meg kimostam, aztán nekiálltam tanulgatni, mert holnap finnből vizsgázunk. Mindenki szorítson 4-6ig!
Ma elmentünk sífutni Laajavuorira, már a kölcsönzés sem ment egyszerűen; nem volt 46-os cipő, így kaptam egy 47-eset. Vastagzoknit húzva sem szorított :) Ellenben tök kényelmes és jó meleg.
Út közben elmagyarázta, hogyan is kell ezt csinálni; először csak úgy mozgatod a lábad mintha mennél, majd tolod magad egyszerre mind a 2 bottal, miközben egyenesen állsz, végül kombinálod a kettőt és kész is vagy. Természetesen a gyakorlatban nem ilyen egyszerű.
Mivel életemben most síeltem először (sílécet is csak tv-ben és fotón láttam), a felcsatolásnál is problémák akadtak. Szerencsére Anita, aki már harmadjára volt sífutni, mindenben segített. Miután harmadik próbálkozásra sikerült felcsatolni a lécet, sikerült majdnem hanyattvágódnom. Aztán elindultunk. Na nem ám sík terepen, rögtön neki a dombnak.
Hogy az olyan szerencsétlenek is mint én, viszonylag könnyen tudjanak előre jutni, vannak nyomvájúk a léceknek. Sikerült is benne haladni, úgy ahogy, amikor is egyszercsak jöttek szembe. Nagy nehezen sikerült eljutnunk odáig, ahol pár napja lékfürdős szaunáztunk. Na itt az út végén volt némi lejtő, közvetlen az út mellett meg ott volt a tó. Sikeresen lesiklottunk, majd meg kellett fordulni. Ez nekem jobban sikerült, mint Anitának, ugyanis lejtett visszafelé az út, így elindultak a lécei, neki a tónak. Mivel nem szerett volna ruhástól fürödni, így inkább elvágódott, aminek következténem nem tudott se fölállni, se lecsatolni a leceit. Én segítettem neki (*büszke).
Viszafelé sikerült nekem elvágódnom, de úgy, hogy az egyik léc le is jött közben a lábamról. Aztán csak hogy még jobb legyen következett egy jó kis lejtő, ahol nem volt nyomvájú. Na itt aztán azt se tudtam, hova rakjam a botjaim, mert se kanyarodni, se megállni nem tudtam (tudok), így aztán úgy döntöttam, irány az út széle, ott magasabb a hó, majd az megfog. Ja persze. Síléc fel a hókupac tetejére én meg azzal az erővel dobtam egy hátast, így a lábaim meg az égnek álltak. Most, hogy már rutinos esőnek számítottam és jól kirögtem magam énis meg Anita is, lecsatoltam a leceim, és egy jó nagy hemperedéssel sikerült is négykézlábra állnom (van róla videó).
Na akkor indulás vissza a kunyhó felé, ahonnan épp az imént jöttünk. Félúton már annyira fájt a karom, hogy alig bírtam megemelni. Na igen; nem szokja a cigány lova a szántást ;) Meg is álltam pihenni és jól kidurciztam magam (lásd fotók). Közeben egy idős házaspár a 3 unokájával (lányok, max 3 évesek) megérkeztek a szaunából a lékfürdőhöz, így Anita elment megnézni, menyire élvezik a helyiek a 4 fokos vizet. Visszafelé csatlakoztam hozzá. Mielőtt ismét elértük volna az előző körös lejtős részt, úgy döntöttem, inkább forduljunk meg és menjünk még egy kört. Most kivételesen nem volt semmi gond útközben :) Láttam ellenben egy kb 3 éves fiút, akit épp tanítottak sífutni. Az alap, hogy jobban ment neki, mint nekem, de majdhogynem jobban sífutott, mint járt. De ezek a kölkök már a hegyről is simán lesíelnek. Nem semmi népség...
Mivel már eléggé átázott a ruhám és jól leizzadtunk, elindultunk a melegedő felé, Azért, hogy kikerüljük az ominózus lejtőt, Anita kitalálta, menjünk át egy szűzhavas részen. Na nekem itt is az első 2 méteren sikerült dobnom egy hátast. Most kivételesen úgy, hogy a lécekre estem rá, így aztán nem tudtam megmozdítani a lábaimat... Nagy nehezen láb fel, léc le, majd ismétel másik lábra is. Jó, mondom akkor én innen séta.
Na lett megint nyom, akkor csússzunk. Aha, jött a lejtő, majd a parokló és az emberek. Én meg ugye nem tudok megállni. Ezt sikerült is hangoztatnom a másik videón. Na aztán csak megálltam úgy ahogy. Én onnantól séta, Anita meg lecsúszott a gödör aljára. Ott lécek le, be a melegedőbe, és néztük, hogy akrobatikáznak a helyiek az ugratón és a sípályán.
Mivel eléggé elfáradtam, utána hazajöttünk. Szummárum: másfél óra alatt sikerült háromszor elesnem. Amúgy jó volt. Kérdés: hogy kell sífutás közben megállni (főleg lejtőn)?
Itthon főztem paprikás krumplit. Egész jó lett. Agatha pasija reggel elment haza, így csak 3 személyre készült. Anita még süt este pullát (nyamm :) ), holnap este pedig megint felmegyünk a kilátóba és megnézzük kivilágítva is a várost és környékét...
Csütörtök este elmentünk a buliba (stammtish). Ezt kéthetente rendezik, mindig más nemzet diákjai, és mindig más a téma. Nem változtatós buli volt (Sex-change). Mókásan néztek ki a fiúk lányruhában, a legjobb fiú és lány jelmeztulajdonos kapott 1-1 üveg vodkát nyereményül.
(Itt szeretném elárulni hogy Pityu is be volt öltözve, szoknyába, és rózsaszín tapadós felsőbe :P -Anita)
Pénteken múzeumba mentünk. Volt egy fickó, bizonyos Alvar Aalto, ő tervezte fél Jyväskylat és egy csomó más épületet, meg modern cuccokat a XX. század elején, na neki a múzeumában voltunk - amit természetesen szintén ő tervezett. A fickó enyhén szólva kockamániás volt...
Na volt itt egy darab fából mindenféle fém alkatrész nélkül hajlított szék, a hajlító gép, tervrajzok, kerámia borítás, amit ő talált ki, székek, vázák, a tervező asztala, meg néhány játék a végére. Ja és makettek :) tök jó maketteket csináltak :D
Megint a Wiilhelminában ebédeltünk. Sült kolbászt ettünk sült hagymával és baconnal köretnek pedig egészben sült krumpli és különféle saláták voltak. Ja meg vajaskenyér. A finnek ugyanis mindenhez esznek vajaskenyeret. Még a leveshez is... Van vagy 8 féle kenyér legalább, amit a menzán helyben sütnek. Némelyik olyan, mint a kétszerszült, másik keksz szerű, de vannak igen finomak is...
Ebéd után a Közép-finn múzeumba látogattunk. Itt bemutatták a környező élővilág egy részét, az itt élő embereket, voltak festmények és egy marhanagy makett a városról az 1952-es évi állapotban. Volt egy eredeti finn ladik is, meg halak kitömve, szövőszék, meglőtt jávorszarvas, őskori íj és sok szép és jópofa dolog.
Itt is volt pár játék, amiket ki lehetett próbálni. Ezekkel is jót játszottunk :D
Mire végeztünk, olyan fáradt voltam, alig bírtam hazavonszolni magam. Hazafelé még útba ejtettük a boltot és bevásároltunk a pullához és a pizzához.
Itthon aztán kis pihenés után Anita nekiállt pullát sütni. Ami érdekesség, hogy a receptben a liszt nem dekagrammban van megadva, hanem deciliterben. Ilyet sem láttam eddig. Gyúródeszka és síkárló híján egy vágódeszkán pohárral lett kinyújtva a tészta :) az emberi leleményesség határtalan :D
Mivel a tepsi és a sütő is elég kicsi, így két körben sült meg a süti. Mire a második elkészült, az elsőt meg is ettük :D Igen finom :) Anya mondta, hogy Anitának meg kell őt tanítania elkészíteni a sütit :)
Ma rántottát reggeliztünk. Akkora tojást árulnak itt a boltban, hogy otthon a házi tojás sincs ekkora. Alig bírtam megenni a 4 tojásom...
Reggeli után felkerekedtünk egy közeli tóhoz (elég sok van belőle itt a városban és környékén). Miután átverekedtük magunkat 3 erdősávon és egy félig kiszáradt tó (miről beszél???-Anita) behavazott tó jegén, megérkeztünk a tóra. Hát ez marhanagy és sok kis sziget van rajta. Az emberek ide járnak sífutni és lékhorgászni. Most is voltak elég sokan.
Bemásztunk az egyik kis szigethez. Anita végig azon izgult, hogy beszakad a jég alatta. Én mentem elől. Mondtam neki, hogy szaunázás után bezzeg nem fél lékfürdőzni :P (Ruhában fürdeni szauna nélkül nem buli- Anita)
Kifelé menet a tóról letolt minket egy finn, hogy itt nem szabad sétálni, mert ők itt sífutnak és ha összetapossuk a havat, akkor az úgy nem jó. Rajta kívül kb 20 másik ember mellőzött minket korábban, és ez senki másnak nem volt probléma (amúgy nem mentünk a sífutós nyomban, csak mellette). Mindenesetre már úgyis hazafelé indultunk, szóval mondtuk neki, hogy lemegyünk a tóról...
Itthon sütöttem pizzát. Ilyen jól még sosem sikerült a tészta. Csak épp nem kelt meg :S mikor megsült, klb. 2 mm vastag volt. Minden esetre megettük; volt rajta jó sok feltét (na nem húsféle, mert az itt igencsak drága). (Ez amolyan finn pizza lett, azok sütnek 2 mm-es tésztával pizzát-Anita)
Holnap Anita a soros a főzésben, és mivel itt van Agatha barátja is, úgy döntöttünk, paprikáskrumplit főzünk. Délután pedig kisétálunk Laajavuori-ra szétnézni és lehet szánkózunk is egyet (ez egy sípálya itt nem messze).
Mielőtt elfelejtem; ma megjött a meleg: 0 fok volt :D olvad a hó.
Még egyszer jelentkezem majd, mielőtt haza indulok, aztán Anita ismét átveszi a tollat és ő fog tudósítani minket.
Kívánok mindenkinek szép szombat estét és jó pihenést!
Ezt a bejegyzést most nem Anita írja a távoltólm hanem én, Pityu, az idegenlégiós.
Két napja érkeztem (kedden este). Az utazás viszonylag egyhangú volt; a repülőből "csak" a Tátrát és Legyelországot láttam. Előtte és utána felhős volt az égbolt. sajnos :( A havas hegyek viszont igen jók voltak; 39000 láb magasból a városok igen picik a hegyek lábánál, aztán látszik az érintetlen erdőség, majd a hósapka a hegy tetején. :)
A buszozásban annyi volt az érdekes, hogy ha a kezdő állomáson szállsz fel, ahonnan a busz indul, akkor a jegyvásárlás nem úgy történik, mint otthon megszokott; bepakolod a csomagot a busz aljába, majd felszállsz, keresel egy frankó helyet, és vársz. mikor mindenkifelszállt, a sofőr becsukja az ajtót és elindul a kasszával végig a buszon és mindenkinek ad jegyet. Az érdekesség még, hogy ha át kell szállnod, mint pl nekem, akkor megveheted az egész útra a jegyet az első buszon, és azt csak be kell mutatni a következő járaton és mehetsz is. Ja, és 3 ablaktörlője volt a busznak :D
A kresz; szerencsére itt a jó oldalon közlekednak az autók, nem úgy, mint az angolszászoknál ;) Ellenben van némi eltérés a kresztáblákban; a feloldó táblák sokkal jobban láthatóak és általában elmondható, hogy a táblák alap színe nem az a default alumínium, hanem sárga.
Otthon ha a hegyekben autózik az ember, sokszor találkozik háromszögben ábrázolt ugró szarvassal. Ha itt olyan ugyan nincs, de megvan a testvére; a háromszögben sétáló rémszarvas (nem, nem írtam el, így poénosabb :P)
Láttunk ma egy olyan táblát is, amit eddig még sehol máshol, így nem tudjuk mit jelent. Ilyen is van :)
Kaja
Az egyetemi menzán ebédelünk, ami olyan, mint egy önkiszolgáló étterem; odamegy csórikám, összepakolja magának, amit enni szeretne, majd odaballag a pénztárhoz fizet és leül elfogyasztani amit felhalmozott. Nálunk Anita végzi a begyűjtést és fizetést, mivel ő diák és így jóval olcsóbb. Tehát ha úgy vesszük, akkor napjában kétszer ebédel, csak épp az egyik adagot én eszem. Kivétel, amikor ő eszik 2-t, plusz én a sajátom :P De ilyen csak egyszer volt...
A finneknek az ebéd a fő étkezésük. Ezt én is tanúsítom. Rendszeresen alig bírok felállni az asztaltól akkora adag kaják vannak. És ez "csak" a menza. mennyit ehetnek otthon... :P
Tegnap megnéztük a tanszékét az egyetemen. Hát nem olyan, mint othon. Jóval modernebb minden. Ég és föld a színvonal.
Minden előadóban van projektor, számítógép, írásvetítő, intelligens tábla, tv, videó, frankó hangosítás és hangrendszer. A padokon sehol egy firka, vagy véset.
Úgy látszik, itt az emberek megbecsülik a dolgokat és vigyáznak arra, amit kapnak, illetve amijük van. Követendő példa lenne ez a magyaroknak is.
A mai nap sikerült elég sokat sétálnunk. Először elmentünk a menzára, megebédelni, majd a befagyott nagy tavon, ami az egyetem mellett van elsétáltunk a tónak majdnem a mésik végébe. A tavon ki van alakítva egy jégpálya (le van túrva a jégről a hó és fel van marva simára a jég teteje), amit folyamatosan tisztítantak. Na mi ennek a szélén sétáltunk. A pálya mellett, közelebb a partokhoz kitaposott sífutópálya is van. Itt az emberek rengeteget mozognak; biciklivel járnak autó helyett, és már a kisiskolások is koriznak, illetve síelnek (a suliban is tesi óra keretében).
Miután megnéztük a nagy hídról lecsüngő "embert" besétáltunk a városközpontba, ahol is az utcát a távhő viszatérő "hideg" vizével fűtik, így olvasztva el a havat. Megnézünk egy bevásárlóközpontot is belülről. Nem nagy szám. Annyi, hogy több a hely a sorok között, így kényelmesebben lehet nézelődni.
Mivel még nem voltunk elég fáradtak, felmásztunk a helyi hegy tetejére, ahol is van egy étterem+kilátó+múzeum kombós épület. A kilátó kb 10 emelet. Na mi felsétáltunk a tetejébe, ahonnan frankó be lehetett látni az egész környéket. Hogy itt mennyi tó van!!!! Meg akkora antennák a hegyek tetején, hogy csak na. Megnéztük merre is kéne haza menni, mivel ha a szokott úton mentünk volna, az elég hosszú lett volna.
Na erre én kitaláltam, hogy akkor irány toronyirány, le a hegyről. Szerencsére volt egy lépcső.... Igen ám, de lépcsőnek a fokai hiányoztak, mivel a hó töltötte ki őket, így az egész olyan volt, mint egy hatalmas csúzda. Anita közölte, őrült vagyok :D
Miután hazaértünk és fújtunk kettőt, nekiálltunk összepakolni, mert hivatalosak voltunk az erdőbe szaunázni és tóbanfürödni. Mint kiderült a helyszínen egy szakok közti rendezvényre cseppentünk, ahol mi 6an voltnuk egyedül nem finnek. Vicces volt. Szaunáztunk, megmártóztunk a hideg tóban (kétszer is) majd sütöttünk kolbászt és eljöttünk haza.
