Hát sajnos nem jött össze ez az írkálás a héten, de ami említésre méltó az a csütörtöki nap volt, azon kívül csak a tanulás, főzőcske, és szauna jutott...

Szóval csütörtökön volt ismét Finnish Language Club, amit nagyon szeretünk, és ezúttal, a 2 Verával (az egyik német a másik magyar) Csillával, és Justinával (litván) mentem, és azt hiszem ez volt ez egyik legnépesebb klub amin eddig voltam. Sütit sütöttünk, természetesen igazi finn sajátosságot, piirakkat. Ez ilyen vékony tészta, valamivel töltve, mi most tejberizs szerű cuccal töltöttük. Mikor kész lett, tojás és vaj keveréket kentünk rá. Jónak jó volt, de azért nem lesz a kedvenc sütim, és amugy is nagyon pepecs meló, mert a tölteléket valami 3 óra elkészíteni, és a tésztát is olyan vékonyra kell nyújtani, hogy átlássunk rajta... Szóval senki ne várja hogy én otthon ilyet fogok csinálni.

Aztán mikor mindenki belakott a sütiből, játszottunk egy játékot, aminek az volt a lényege, hogy egy ember kiment, ő volt az aki késett a munkából, volt egy főnök, és volt 2 munkás, akiknek el kellett mutogatni, hogy miért késett az illető. Az első körben a késő banánt és tejet evett, majd síelve ment munkába. Hát ez elég könnyű volt. A második bátor jelentkezőnek kineveztek engem... hát ki mást?!?!?! Szóval kimentem, hogy aztán a többiek egy félóráig sírva szakadjanak a röhögéstől. Ugyanis azt történt, hogy a munkatársaim próbálták elmutogatni, hogy pizzát és halat ettem, és utána elraboltak az ufok... Amiből kb mindenféle lett, attól kezdve, hogy palacsintát sütöttem és teniszeztem minden :D A többiek persze haltak a röhögéstől... Aztán végülis kitaláltam, és leglább mindenki kiröhögte magát az elkövetkezendő 10 évre...

Este elmentünk Stammtish-olni, indiai téma volt, nem volt kedvem beöltözni, de egyre kevesebb ember veszi a fáradtságot szal... Jót buliztunk MArgittal, Justinával, Emivel, meg Verával :):) Negyed 3kor jöttünk haza, (Vera nálam aludt) és mi fogad? A szobatársam bezárkózott a(z újdonsült) pasijával a fürdőbe... Szóval vártunk még vagy háromnegyed órát, hogy megkaparinthassam a fogkefémet, aztán el is tudtunk menni aludni...

Hát röviden ennyi történt mostanában ami említésre méltó...