Képek itt:

haanaft1.myphotoalbum.com/view_album.php

Hát akkor lássuk, mi is történt az elmúlt héten :)

Szóval hétfőn reggel indultunk Rigába, ami rögtön azzal kezdődött, hogy Csillával elkerültük egymást, és ő az 1.-emeleten várt rám, én a földszinten rá... így 10 perces késéssel sikerült is végül elindulni a vonatállomásra, ahova a vonatindulás előtt 3 azaz három perccel estünk be, majd gyorsan jegyet szerezni... megyek az ablakhoz, mondom a néninek hogy adjon gyorsan 2 jegyet, majd visszakérdez vonatra? mondom mi? vonatra? mondom ja, de gyorsan, erre közli, hogy az a másik ablak lesz, ő csak buszra tud adni. Ó jee, át a másik ablakhoz, majd megvan a jegy, felugrunk a vonatra, és már indul is. Gondoltuk, hogy Vera már biztos sík ideg, mert úgy beszéltük meg, hogy 8:10kor találkozunk, és együtt vesszük meg a jegyeket. Leültünk Csillával egy szabad kabinba, majd befutott Vera, aki tényleg sík ideg volt, és majd kiköpte a tüdejét, majd közölte hogy akkor ő elmegy jegyet venni, amit nem is értettünk... Majd kiderült, hogy ő méginkább késésben volt mint mi, ugyanis elfelejetett órát állítani, és így 40 perccel később ébredt mint szeretett volna. A mókás az, hogy ha ő nem éri el a vonatot, akkor mi nem jutunk fel a gépre, ugyanis nála voltak a beszállókártyák. Na de szerencsére mindenki ott volt a vonaton :)  Ja a vonat, az emeletes, és mindenféle ámulatbaejtő kabinok vannak, akár 2 személyre is... sajna nem sikerült képet csinálni, mert mire eljutottam volna odáig le kellett szállni Tamperében (amugy 1,5 óra az út)... Szóval leszálltunk, és fogtunk egy buszt a reptérre. A buszra mindenki csak úgy felszállt, hát akkor menjünk mi is, majd biztos jön a sofőr a jegykiadó automatával, és veszünk jegyet. Hát, nem jött. Király, biztos akkor ingyen utazunk. Nos, ez nem egészen így lett, ugyanis, leszállásnál kellett fizetni, egész pontosan 6 azaz hat eurot, amitől teljesen padlót fogtam. (a vonatjegy 12 euroba került...) ez meg egy 30 perces út volt a reptérig...vááá... no mindegy, nem volt mit tenni, kifizettük, de ezt azért elég aljasnak tartom, hogy nem közölték előre mennyi is az annyi. A reptér elég semmilyen, kicsi, és van kb 15 db szék, ahol lehet várni a gépet ami majd egyszer begurul... hát vártunk is jó sokat, majd gépre fel, és ami meglepett, hogy nem telt meg a gép. A repülés jó volt, bár nem sokat láttunk, mert tiszta felhő volt minden... De azért Rigát sikerült lekapni a levegőből :) 55 percig tartott az út. Onnan irány a busz, ahol elvileg lehet euroval fizetni, gyakorlatilag meg nem. Nekem 2eurosom volt, mondta a bácsi, hogy nem tud visszaadni, mondtam neki, ok, akkor adjon 2 jegyet, azt se akarta... végül az volt a szerencsénk, hogy velünk utazott egy amerikai srác, akit ismertem, s kisegített minket :) A szállást nagyon könnyen megtaláltuk, tényleg 5 percre volt mindentől, legyen az szupermarket, vagy vasútállomás... A hétfői nap maradékát azzal töltöttük, hogy bevásároltunk jó sok túrórudiféle dologból, és degeszre ettük magunkat. Ja és a piacon is voltunk, ahol beszereztünk némi sárgadinnyét (igen, márciusban, és OLCSÓ volt, és olyan édes mint a méz...hmmm) paradicsomot, és gránátalmát :)  Amugy az egész útra jellemző volt, hogy sokat ettünk, mert tényleg olcsó volt a kaja... Az első esténk azzal telt, hogy szidtuk a kölyköket, akik az ajtót csapkodták, és rohangáltak a folyosón. A recepciós bácsi mondta, hogy lesz majd egy negyedik szobatársunk, egy fiú, aki majd aznap érkezik, és kb minden csöngetésnél vártuk, hogy na akkor biztos ő jött... de végül csak nem ért oda, szóval 3an voltunk a 4 ágyas szobában. Akkor itt megemlítenék eztazt a hostelről: az ágyban rugós matrac volt, amit annyira élveztem, hogy minden egyes rugót külön-külön éreztem a testemen. Nem volt szőnyeg a szobában, ami azért volt szívás, mert nem vittem papucsot, ugyanis az már nem fért be. A konyha annyiból áll, hogy van egy mikro, egy hűtő meg egy kenyérpirító, és 2 azaz kettő darab kés, amiből egy éles is és használható. A recepciósok mind nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Van egy közös használatú gép, amit lehet használni internetezésre, ha győzöd kivárni míg sorra kerülsz :P A wc és a fürdő rendben volt teljesen. Hát kb ennyi a hostelról.

2.nap

Jurmalának vettük az irányt másnap reggel, mivel az összes többi napra a héten esőt ígértek. Hát igen, gyönyörű napos időnk volt :) Olyan korán érkeztünk a tengerpartra, hogy rajtunk kívül csak ketten voltak, úgyhogy gyorsan ki is tudtuk élvezni a homokbarajzolás összes örömét, mielőtt mindenki minket bambult volna :P Aztán sirályokat etettünk, meg fényképeztünk, és elmentünk szétnézni a városba is, amire leginkább a kisebb kastélyszerű házak voltak jellemzőek. Hát igen, mondták is, hogy ott gazdagék laknak. Aztán leültünk pihenni egy padon, majd megjelent pár macsek, és az egyiket közülük sikerült meghódítanom, úgyhogy egy darabig macskáztunk. Majd jött egy néni, elkezdett ciccegni, mi meg gondoltuk, na mi a fene, csak nem csatlakozni akar?! Erre az összes macska elkezdett a nénihez szaladni, majd kezdett gyanússá válni, hogy nyilván a nénike a gazdájuk a macsekoknak... Hmm, azóta is csak reméljük, hogy a néni nem látta ahogy a macsek farkát húzogatjuk :P

Majd visszamentünk a tengerpartra, ahol egy bácsi erőteljesen nekivetkőzött, és halál nyugalommal beleballagott a vízbe, és úszkált egy keveset... hozzá kell tegyem, hogy mi bokáig merészkedtünk bele, és azt is kb 1 percig bírtuk, mert olyan hideg volt, és a jégtáblák ott úszkáltak a tenger szélén... Aztán láttunk még helyi vagánycsávókat, akik bementek az egyik legbentebbi jégtáblára, aztán alig tudtak kijönni, és végül mindkettő combig vizes lett, és a gumicsizmából kb 2 liter vizet öntöttek ki. Mi meg persze röhögtünk rajtuk, éljen a káröröm :P (remélem nem lettek betegek). Ezután megint elindultunk városnézni, meg vadászni, aminek az lett az eredménye, hogy levadásztunk némi szusit, és 1 olyan szar pizzát, amilyet még életemben nem ettem, de hát éhesek voltunk, nem volt mit tenni... Ezután hazafelé vettük az irányt, és megint bevásároltunk a piacon...nyamm :)

Este megkóstoltunk 2 fajta sört is, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésemet...

3. nap

Rigában töltöttük, megpróbáltunk kitalálni valami útvonalat az információs pultról összeszedett cuccokból, és útnak indultunk. Először egy ortodox katedrálist néztünk meg, ami kívülről és belülről is nagyon szép volt, és épp kifogtunk egy misét (vagy nem tom ők minek mondják) is... ami számomra meglepő volt, hogy nagyon sokan koldultak a templom bejáratánál... legalább 5-6 ember tartotta a markát. Beugrottunk egy hotelbe, amit ajánlottak hogy nagyon szép a kilátás a legfelső emeletről, 27 volt belőlük :) Szóval felmentünk, szétnéztünk, aztán rájöttünk, hogy van egy üveglift is, amit használni lehet, szóval igénybevettük azt is... király volt :) Ezután megnéztük a szabadságszobrukat, ami 3 csillagot tart (régen 3 régiójuk volt) és katonák őrzik, rengeteg virág van a szobor lábánál. Voltak idők, amikor virágot helyezni a szoborhoz ingyenjegy volt szibériába...hát változnak az idők. Aztán jött a Laima Clock, ami a helyi találkahely... Megnéztük az operaházat, meg a parkot, felmásztunk a Bastion „hegy”-re is, ami még dombnak is kicsi volt, de ám legyen. Aztán elsétáltunk a Riga kastélyhoz, és mivel elvétettük az utcát, megtaláltuk a Dome Katedrálist is, ugyhogy ha már ott voltunk akkor oda is bekukkantottunk, és szerencsénk is volt, mert besurrantunk egy oldalhajóba, ahonnan gyakorlatilag a templomot is láttuk, és kicsit élveztük az orgonakoncertet is, amire amugy 5 lat lett volna a beugró.. amugy ebben a templomban van európa legnagyobb orgonája, majd 7000 síppal.

Ezután végül is elmentünk a kastélyba is ahova indultunk, és megnéztük a Történelmi múzeumukat is, ami az infos papír szerint ingyenes, de azért elkértek 0,5 lat belépőt... No de azért jól körbejártuk, láttunk szépet s jót, amit nem kívánok részletezni :P Majd, a tört múzeum után visszamentünk a Lett háborús múzeumhoz is, oda tényleg ingyen mentünk be, s szerintem ez volt az egyik legjobb Rigában. 4 emelet, egy várban, tele makettekkel, repülők, járművek, ágyúk, hajók, stb. A falakon felfestve háborús jelenetek, beöltöztetett figurák, jelenetekben, rengeteg korabeli dolog kiállítva, és a 4. szinten a háború utóélete, plakátok, hirdetések, fényképek, stb... nagyon jó volt :)

Elmentünk a 3 testvér nevezetű épületegyütteshez is, ami azért híres, mert a 3 legrégebbi épület rigában, a 15-16 és 17. században épültek, ide is be lehetett ingyen menni, de nem volt valami nagy szám az egész, pár kirakott kép, faragott székek, és kb ennyi, aztán már tessékeltek is ki minket egy másik ajtón, ahol egy kis belső udvarra jutottunk, ahonnan viszont nem tudtunk kimenni, szóval visszamentünk a házba... nem értettük miért tereltek minket oda ki... a ház előtt egy bácsi árult képeslap csomagokat, ugyhogy be is vásároltunk  1 latért 15 db-ot, ami igen jó vásárnak bizonyult, mert utána 50-60 centért láttunk csak. Igaz ezek nem olyan puccos képeslapok, de azért minden rajtuk van :P A zenész emberke meg elkezdte a magyar Himnuszt játszani a trombitáján, egy kis pénz reményében, majd amikor látta hogy távozunk, abba is hagyta menten...

Jártunk Riga legszűkebb utcácskájában is, ami annyira nem is volt szűk...

Na meg csináltunk egy képet a Svéd kapuról is...

Ezután jött a nap fénypontja, megkerestük a kicsi Lidot, és jól bevacsoráztunk, csirke saslikkal :) :) nyamm

Aztán este Verával elmentünk kis éjszakai városnézésre, amit egy kocsma megtekintésével szerettünk volna kezdeni, ajánlottak is egy helyet, csakhogy ott vagy 30 hímnemű egyed nézett focimeccset, és kissé furán vette volna ki magát, ha két lány bemegy egy-egy sört meginni, szóval inkább kihagytuk, és csak sétáltunk a városban. A legjobb a parkban a híd, és a folyó feletti egyik híd volt, mindkettő szépen ki volt világítva kékre :) A Blackheads ház előtt egy srác előbukkant a semmiből, hogy ő bizony segíteni akar nekünk képet készíteni, és hát átfutott az agyamon, hogy most tényleg ennyire segítőkész, vagy majd szaladhatok utána...? De aztán végül bizalmat szavaztam neki, és csinált is egy képet, ami nem lett nagyon jó, de hát még így is kedves volt tőle.

Hát éjfélre haza is tántorogtunk, nem kellett altató az is biztos...

4.nap

Ismét Rigában töltöttük a napot, reggel a Péter katedrálissal kezdtünk, ahol nagyon szimpatikusak voltak a jegyszedő nénik. Úgy kezdtük, hogy Csilla besétált, na mondom ok, akkor én veszek jegyet a toronyba. Vettem is, 2 jegy volt összetűzve. Majd a néni nem tudta értelmezni a saját jegyüket, milyen jegyszedő az ilyen?! Majd kiderült hogy külön a templomba is kell venni, majd vettünk oda is. Megbeszéltem a nénivel, hogy ok, akkor először templom, majd aztán torony. Ok, megnéztük a templomot, mondom a néninek, engedjen ki, mennék a toronyba. Jó, átengedett, majd elkezdte magyarázni a kirakott képekről, hogy leégett, lecserélték, ésatöbbi. Majd felballagtam az emeletre, ahonnan lift vitt fel a toronyba. A liftben csörög a telefon, a liftesfiú diskurál, majd, mondja nekem hogy van e jegyem a toronyba? Mondom neki, hát van. Hát de mutassam is meg neki, mert nem akarta nagyon elhinni. Hát mondom legyen akkor, bánom is én. Majd mikor látta hogy jéé, nekem tényleg van jegyem, akkor elkezdett szabadkozni, hogy biztos a következő fog jegy nélkül jönni. Na mondom király, szuperül meggyanúsítottak... Hát mindenesetre szétnéztem a toronyban, gyönyörű a kilátás... és nagyon erős a szél... No hát akkor lelifteztem, majd jött megint a jegyszedős néni, és ismét megkérdezte, hogy nekem van e jegyem, mire mondtam neki, hogy ja, már fent is kérdezték, meg mellesleg ő is látta már, de sebaj, azért mutassam meg még egyszer. Ekkor már gondoltam magamban, hogy lehet valami nyaklánc szerűen ki kéne magamra plakátolni, vagy egyszerűen megetetem vele, mert elegem volt ebből a folyamatos gyanúsításból...

A templom mellett volt a Brémai muzsikusok szobra, ami mellesleg elég ronda, mert épp azt a jelenetet ábrázolja, amikor meg akartak valakit ijeszteni, és egymás hátára állva vicsorítottak. De hát ezt is látni kellett :)

Átsétáltunk a Blackheads házhoz, ahova be is mentünk. A pincében kezdtük a szétnézést, ahol szobrok és képek voltak kiállítva, aztán mentünk egy szinttel feljebb, ott megnéztünk mindenféle puccos termet, és ebédlőt, feljebb pedig ismét képkiállítások voltak.

Innen elsétáltunk a Cat house épületéhez, amitől azt váruk hogy majd megmagyarázza, hogy miért is mindenük a macska, de csalódnunk kellett, mivel az egész annyi, hogy van 2 torony, és a tornyokon van 2 macska. Megpróbáltunk bejutni, de egy kedves portásnéni elhajtott minket, hogy ide aztán nem megyünk be, mert itt irodák vannak. Hát erről ennyit.

Verával elmentünk a Sun múzeumba, ahol 1,5 latért idegenvezetős körbevezetést kaptunk, és az árba beletartozott, hogy kifesthettük a saját gipsznapunkat is :) Ami majd a konyhában fog landolni otthon. A múzeum egy magángyűjteményből jött létre, egy néni elkezdett napokat gyűjteni, aztán mindenki hozott meg küldött neki a világ minden tájáról. Most több mint 370 nap van a múzeumban, és vannak egész különleges napok is. Örülök hogy ide is elnéztünk, nagyon jó volt!

A Sun múzeum után akartunk menni Leonardo Da Vinci interaktív kiállításra, ennek köszönhetően szétnéztünk az egyetemen, majd kiderült, hogy oda előre be kell jelentkezni, és csak 6 fő felett lehet, szóval ez kimaradt végül. Elsétáltunk a kikötőbe, útközben megnéztük Big Christofer szobrát, aki a legenda szerint embereket szállított a folyón amíg nem voltak hidak. A kikötőben szerencsénk volt, mert az óriási hajó ami Romantika névre hallgat, és Tallinba megy, épp akkor futott ki... nagy élmény volt látni úszni egy ekkora hajót. Ekkor kezdett amugy esni az eső, és azóta abba sem hagyta. Természetesen az esernyőm otthon várt rám...

És ekkor következett megint a nap fénypontja, fogtunk egy ingyenbuszt a nagy Lidóhoz :D Ez ilyen kajálós, és gyerekeknek játszós komplexum, 3 szinten csak kajálda van... ÁÁ imádtuk a helyet, alig tudtunk választani, hogy mit is akarunk enni. Aztán tisztességesen bevacsoráltunk, és mentünk is haza, és szerencsénkre valakik voltak olyan bátrak, hogy egy híddal előrébb megállították a buszt, szóval mi is leugrottunk, hogy kevesebbet kelljen hazafelé sétálni.

„Otthon” ismét sárgadinnyéztünk egyet, aztán nem volt más hátra, mint rápihenni a másnapi túrára :)

5.nap

Siguldára mentünk, reggel vonattal. Kb 55 km-re van Rigától, és esett az eső, aminek nem kifejezetten örültünk. Az információnál a hölgy elmagyarázta, hogy mit kell mindenképpen megnéznünk, úgyhogy fogtunk is egy buszt és mentünk először Turaidába, ahol van egy szép vár, és a hozzátartozó múzeum. És van egy nagyon szép park is, amiesőben annyira nem volt élvezhető... A várolás után beültünk egy kávézóba, ettünk egy fura sütit, majd eldöntöttük, hogy mégiscsak meg kellene nézni azt a barlangot, ha már ennyire mondogatták. Szóval Verával elindultunk barlangolni, Csilla meg mondta, hogy ok, akkor ő megy busszal Krimuldába, a libegőhöz, majd ott találkozunk. A barlang elég különleges. Mindenféle címerek vannak bevésve a falba, illetve szerelmesek nevei. Már egy ideje nem lehet vésni a falba, csak látványosságként szolgál. A barlang után mi is elkaptunk egy buszt ami Siguldára ment vissza, és szerencsére épp Csilla is rajta volt, mert elvétette a másik buszt. Ő akkor már ott tartott, hogy nem érdekli az egész, esik, hideg van és hazamegy. Így hogy találkoztunk mégiscsak eljött velünk libegőzni. Szóval libegővel mentünk Siguldáról Krimuldára, amit nagyon élveztünk, mert átrepültünk egy folyó felett is ami otthon nincsen :P

Krimuldán akarunk megnézni egy kastélyt, ami nem jött össze, mert kiderült, hogy szanatórium lett, és amugy is zárva volt. Amugy ez a világ egyik vége ez a hely, a turistatérkép gyönyörűen jelöli azt is ami nincs is, illetve azt is, ami már réges rég lepusztult... Nos, itt vártunk vagy másfél órát, merthogy a libegő elég drága volt, így busszal akartunk visszamenni. Az egyetlen szerencsénk, hogy Vera rákérdezett hogy honnan indul a busz, mert ha nem teszi, még most is ott ülnénk. Szóval még épp időben odaértünk a buszhoz, a buszosbácsi már csak mosolygott, ugyanis a környéken velünk együtt kb 5 turista volt összesen, és hát érdekesen beszélgettünk: mi mutogattunk a térképen, és beszéltünk angolul, a bácsi meg gagyogott németül, szóval egész jól megértettük egymást. Ez egyébként az egész országról elmondható, hogy nem beszélnek angolul... így elég érdekesen kommunikáltunk, leginkább mint a süketnémák.

Szóval visszamentünk ismét Siguldába, ahol Csilla eldöntötte hogy ő bizony nem ázik tovább és hazamegy. Mi még megnéztünk egy evangélikus templomot, ahol a néni nagyon segítőkész volt, és megmutatta a gombképeket, és feltoloncolt minket a toronyba is, hogy nézzünk szét, majd a körbevezetés végén mutogatott az adakozós ládikára... Sebaj, hát gondoltuk, hogy ez a nagy szívélyeskedés nem lesz ingyen...

Ezután megnéztünk még egy várromot, és meg akartunk még egy „új” várat is, de az meg zárva volt sajnos, amit az infoscsaj valahogy elfelejtett megemlíteni.

Szóval innen már a vonathoz mentünk mi is, és gondoltuk, oké, egy csomót fogunk várni a vonatra, mert menetrend szerint vagy 1,5 óra múlva jött a következő. Hát hogyismondjam, belépünk a váróba, begurul egy vonat, majd szaladás, hova megy? Riga? Ó hát királyság, és fel is szálltunk gyorsan, és a poén hogy Csillával is találkoztunk ismét, aki már megint széjjelfagyott a sok várakozásban...

Este még társasoztunk meg kártyáztunk kicsit, aztán nem maradt más hátra, mint készülni haza.

6. nap

Délelőtt csak pakoltunk, meg vártunk vártunk, ezalatt Csilla és Vera sikeresen összevesztek, aztán kb a nap hátralévő részében én voltam a villámhárító, amit annyira nem élveztem. A reptéren összefutottunk Robinnal, aki szintén utazgatott egy kicsit, majd a repülőn még 3 emberrel akiket ismerek, szóval végül együtt mentünk a reptérről taxival, így csak 4 euroba került. A hazafelé vonat már nem volt olyan puccos mint amivel odafelé mentünk, szóval nem tudtam képet csinálni :( És itthon is esett az eső, szóval jól eláztunk mire hazaballagtunk…

Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, és kb 165 euroból megvolt az út (mindennel együtt).