Majdnem egy hónapja született az utolsó előtti bejegyzésem... hogy mi történt azóta? Eltöltöttem két napot Helsinkiben, összeszedtem minden cuccom és emlékem, felültem egy repülőre és hazatértem...vissza a régi életembe (majdnem).

Sokan kérdezték milyen volt hazajönni? Milyen itthon lenni? Szerintem ez a kérdés rossz. Amikor ezt kérdezik mindig arra gondolok, milyen volt kinn lenni, és elkezdem összehasonlítani a kettőt. És végül arra a következtetésre jutok, hogy igen, Finnország jó hely, sokkal jobb mint kishazánk, és szívesen leélném ott az életem. Azt hiszem ha valaki úgy gondolja le tudná valahol élni az életét, akkor igazán megszerette a helyet. Így van ez velem is, és azt hiszem majdnem mindenkivel aki Finnországot veszi célba. Valamilyen megmagyarázhatatlan vonzereje van az országnak, ami miatt minden rossz ellenére szerelmesek lesznek belé az emberek. Nem számít hogy télen -20 fok van, nem számít hogy hogyan olvad a hó (mikor megáll a bicaj kereke, és nem gurul tovább) nem számít hogy később zöldülnek a fák... Persze lehet csak azért gondolom ezt mert az erasmusos élet nem igazán a való világ.

Sokan akik kimentek azt mondták, hogy itt nőttek fel igazán. Az ember rájön hogy ha nem gondoskodik magáról, más sem fog. De aki messzire megy egyetemre tanulni, az ezeket a dolgokat már megtanulja hamarabb, ahogyan én is. Nekem kimenni erasmussal Finnországba azt jelentette hogy megint csak diák lehetek, és semmilyen más felelősségem nincsen, csak hogy bemenjek arra a pár darab órámra, megcsináljam a 3 db vizsgámat és vegyek magamnak némi kaját. Arany élet. Nem is kell ennél jobb....

Hogy ezek után visszavágyom? Azt hiszem érthető... 

PS.: I LOVE FINLAND 

(ha ismeretlen olvasóként tévedtél az oldalamra, és bármilyen kérdésed, észrevételed van, kérlek írj a hasko_anita kukac citromail.hu-ra )